Bellini

Húsvét van, odakinn mosolyog az ég is,
Adjanak egy ezrest, mosolygok majd én is!

Van nekem egy locsolóm,
Nem kölni van benne.
Ha én azt itt elővenném,
Nagy sikoltás lenne!

Ákom, bákom berkenye,
szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
visszük már a kalácsot!
Szabad-e locsolni?

Zöld a moha, zöld a páfrány,
Megöntözlek házisárkány!

Ól sarkában disznó röfög,
meglocsollak aztán mögyök!

Kossuth-téren jártam,
nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni.
Szabad-e locsolni?

Az én locsolómra
Két tojás van festve!
Hogyha azzal meglocsollak,
Elmehetsz majd GYES-re!

Szép virágszál! Lábad köze
Többet ér, mint Rábaköze!
Fel a szoknyát,
Le a bugyit,
Hadd locsolom meg a nyuszid!

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ.
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással.

Én kis kertészlegény vagyok,
Locsolkodni járogatok.
Ha nem adnak garast
Levágom a csupasz nyakú kakast!

Asztalon egy üveg dzsem
Engedje hogy locsol-jam.

Zöld erdőbe jártam,
Magas fára másztam.
Szétrepedt a nadrágom,
Kilátszott a tojásom.
Közte volt a locsoló,
Nem volt benne a dugó.
Szabad-e locsolni?

Én vagyok a húsvéti nyúl,
A fülem meg jól lekonyul.
Mert én vagyok a húsvéti nyúl!

Zöld erdőbe jártam,
Zöld levelet láttam.
Elszívtam!
Bejött!

Pajtában egy szürke ló
Én vagyok a locsoló!

Itt a tavasz ittam újra,
Locsolót vár minden … kislány.
Erdő között susog a nád,
Had locsolom meg a … kezedet.
S hogy elhervadj azt nem hagyom,
Előkapom … nagy locsolómat.

Kölnivíz az illat őre,
Nem használom olcsó nőre.
Ettől a bőr el nem aszik,
Főleg hogyha sokat … sétál.
Bőre ettől nem lesz durva,
Ezt használja minden … kislány.

Sivatagban megy a teve,
Tele van a töke vele.
Nálam van a töke leve,
Megöntözhetlek-e vele?

Kezemben kölni,
Nem szoktam tökölni.
Szabad-e fröcsölni?

Bőrből van a locsolóm,
Nem kölni van benne,
Ha én azt most elővenném,
Nagy röhögés lenne!
De én ezt nem teszem,
Mert kezemben kölni.
Locsolni jöttem,
Nem pedig tökölni!

Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!

Zöld a moha, zöld a páfrány,
Meglocsollak házisárkány!

Van nekem egy kis pacsulim,
Leloccsintom magát,
Ha egy kicsit mázlija van,
Szeretni a szagát.

Egy gondolat bánt engemet,
Elfeledtem versemet.

Szép idő van jó idő van,
Vigyorog az ég is,
Adjanak egy deci rumot,
Hadd vigyorgok én is!

Piros tojás fehér nyuszi,
De ez mind csak maszlag,
Gyere kislány meglocsollak,
Oszt utána … meglátjuk!

Zöld erdőben jártam,
Elfogott az imádat,
Ide szálltam rögvest hozzád,
Hogy meglássam … a lelked.

Éles sarok kezdő törés,
Bordástengely reteszkötés,
Csapsurló s tangens roval,
Megjöttem a locsolóval.

Locsolni jöttem nem titkolom,
Szép szokás ez így gondolom,
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom!
Ha a hatás múlik is esztendőre,
Ígérem én itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok én nyakra főre.

Nem tagadom lusta ember vagyok,
De a virágot kedvelem akár a nagyok.
De a virágok közül csak egyfajtát ismerek,
Mely azt mondja évi egy locsolást igényelek..
Itt van már az idő nem késlekedem,
S ha szabad máris intézkedem.

Nem vagyok és liberális,
Ezért vagyok ideális.
Szabad-e locsolni?

Locsolhatok? Szomjas vagyok!

Sivatagban él a teve,
Locsolkodni jöttem, hehe!

Zúg a traktor, szánt az eke,
Elvtársnő permetezhetek-e?

Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!

Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!

Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!

Én még kicsi vagyok,
Verset nem tudok.
Majd jönnek a nagyok,
Mondanak azok.

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

Szexfotók kerültek elő a Szex és New York Charlotte-járól. A pikáns képeken jól látszik, amint a színésznő orálisan elégít ki egy férfit, valamint lovagló pózban élvezi a szexet. Ő az újabb áldozat. Hollywoodban most már senkiben sem bízhat meg az ember. 

Egyhetes kórházi szenvedés után elhunyt Fehér Anettka férje és menedzsere, Forgács Rezső. A részletek nem ismertek, a tv2 Aktív című műsora annyit tud, hogy a menedzser egy hete került kórházba. A Velvet információi szerint a Rezső tüdeje adta fel a szolgálatot, miután egy ideje rákkal küzdött.

Tovább ITT.

Egyes sajtóorgánumokban már napvilágot látott a hír, miszerint újabb warez-szerverek lefoglalására került sor a Budapesti Rendõr-fõkapitányság Gazdaságvédelmi Fõosztályának munkatársai által, a ProArt - Szövetség a Szerzõi Jogokért feljelentése alapján.

Bár az akció a novemberben lezajlott nagyszabású lefoglalásoknál kisebb volumenû, örvendetes, hogy a Rendõrség minden korábbinál gyorsabban, a feljelentést követõen mindössze öt nap alatt megindította és lefolytatta az eljárást, s a nyomozati szakasz során minden eddiginél szakszerûbb, hatékonyabb eljárás keretében sikerült megtalálni az illegális tartalmakat tároló szervereket.

Az akció lebonyolítása illeszkedik a nemzetközi tendenciákat is követõ azon hazai gyakorlatba, amely egyre komolyabb jelentõséget tulajdonít, s egyre szigorúbb fellépést tanúsít a szerzõi jogi jogsértésekkel szemben. Bár a közvélemény - és sajnos sok esetben a sajtó is - bocsánatos bûnnek tartja, sõt, gyakran elbagatelizálja a lopásnak ezt a formáját, a hatóságok egyre kevésbé elnézõek.

A jogvédett tartalmak illegális internetes terjesztése az alkotóknak közvetlenül, a nemzetgazdaságnak pedig az elmaradt adók és járulékok formájában okoz sok-sok milliós nagyságrendû károkat. Nemzetközi felmérések szerint a világ országaiban a teljes internetes adatforgalom közel 80 százalékát jogvédett tartalmak (zenék, filmek, stb.) illegális terjesztése teszi ki.

A magyar hatóságok szigorúbb fellépése egyben üzenet is az internetes kalózoknak: az internetes anonimitás ma már csak legenda, az ismeretlenség homályába burkolózó jogsértések ideje elmúlt, s az ilyen elkövetõk is egyre szigorúbb hatósági fellépésre és büntetésre számíthatnak.

A Rendõrség hivatalos közleménye ITT olvasható.

Magyarország nyerte el a jogot a 2009-es Tájékozódási Futó Világbajnokság megrendezésére. Az esemény 26 év után tér vissza Magyarországra - 1983-ban Zalaegerszeg látta vendégül a világ legjobb tájfutóit.

A szervezők 40-45 ország 400-450 versenyzőjének részvételére számítanak, s három egyéni számban (rövid-, közép- és hosszútáv), valamint váltóban avatnak világbajnokot.

A tájfutók legrangosabb eseményével párhuzamosan, szintén Miskolc-központtal kerül megrendezésre a 6. Trail-O Világbajnokság is, ahol a mozgássérült és az ép indulók együtt versenyezve döntik majd el a világbajnoki helyezések sorsát.

Ezen a seregszemlén 15-20 ország 100-120 versenyzője közül kerül majd ki a három kategória - nyílt, paralimpiai egyéni és csapat - győztese.

Mindkét világbajnokság központja a Miskolci Egyetem campusában kerül majd kialakításra, mely erre az időre egy "tájfutó faluvá" változik.

54 éves korában elhunyt az Oscar díjas rendező, Anthony Minghella, adta hírül a rendező ügynöke Judy Daish. A halál okát nem hozták nyilvánosságra.

Minghella rendezte többek között az Angol beteg című film alkotást, mely összesen kilenc Oscar díjat is elnyert. Ezután olyan nagy alkotásokat rendezett mint a Tehetséges Mr. Ripley, vagy a Hideghegy.

Április 1-jén ismét Magyarországra látogat a The Hives! Az elmúlt években jó párszor megfordult nálunk a svéd csapat, de ez lesz az első alkalom, hogy egy klub buli keretén belül láthatjuk őket. A helyszín a Petőfi Csarnok, jegyek pedig már kaphatóak a koncertre.

Ülhetnék itt és nekiállhatnék bármi okosat írni, de azt hiszem egyrészt a száraz tényekre senki sem kíváncsi, másrészt meg mindenki úgyis ismeri a The Hives-t.

Néhány éve egy amerikai jóbarátom pár hetet Budapesten töltött, beszélgettünk zenekarokról, és miközben a banda egyik MTV-s fellépését néztük a következőket mondta: „Én láttam őket egy-két éve (ez talán az ezredforduló tájára datálható) egy kis klubban New York közelében és senki sem volt kíváncsi rájuk. Voltunk kábé 60-an a koncerten, mire az énekes közölte, hogy semmi probléma, tudja, hogy hamarosan mindenki őket fogja imádni, és amikor legközelebb visszatérnek már világsztárok lesznek.“

Ez a sztori nagyon megmaradt bennem, és mindig eszembe jut, ha szóba kerül csapat; mert egyrészt ez bicskanyitogatóan nagyképűnek tűnik, de mégis igazuk lett, mégha a világsztárságot természetesen nem madonna-i léptekkel mérik számukra. És lehet is gyűlölni a zenekart, de aki egy másodpercig is fogékony a remekül megírt dalokra, dallamokra, azt magával ragadja a svéd őrült ötös, mint e sorok íróját is, aki hiába próbálta meg utálni őket, nem sikerült. Bár a Szigeten már kétszer felléptek itthon, első klubkoncertjük alkalmával gyere el, imádd őket és see the idiot walk!

A Joseph Pulitzer-emlékdíj 2008-as díjnyertese „Képi megjelenítés” kategóriában Gárdi Balázs, a Földgömbben megjelent „Arccal hátrafelé – Célkeresztben Afganisztán” (2007/2) és „Beton­dzsun­gel Békás­me­gye­ren” (2007/4) című képriportjaival. Gárdi Balázs külföldi távolléte miatt Nagy Balázs, a Földgömb főszerkesztője vette át a Pulitzer-emlékdíjat.

Gárdi Balázs: „Nagy örömmel tölt el, hogy a Földgömb magazinban, Magyarországon példátlanul bátran és egyedülállóan úgy adnak teret a képeknek, hogy azok a megfelelő méretben, terjedelemben és környezetben, történeteket tudjanak elmesélni.”

Az idei esztendőben a fotóriporter két kategóriában is elnyerte a World Press Photo első díját. A Földgömb március végén megjelenő lapszámában Magyarországon elsőként közli Gárdi Balázs "Általános hírek" és "Általános hírek, képriport" kategóriákban díjnyertes felvételeit - teljes történetként.

A díjnyertes cikkek képanyagából ízelítőt található a www.afoldgomb.hu/hatter/pulitzer webcímen.

Beérkezési határidő: 2008. július 25.

A pályázat rövid ismertetése: Bonyhádon, a Tarka Fesztiválhoz kapcsolódóan hatodik alkalommal rendeznek fotókiállítást, melynek témája a szarvasmarha és annak tenyésztése. Tehát nem kizárólag a magyar tarkák örökíthetők meg, hanem a szarvasmarhák valamennyi fajtája, bármilyen környezetben és bármilyen módon! A pályázat nyitott, azon foglalkozástól, lakóhelytől és életkortól függetlenül bárki részt vehet, fekete-fehér és színes papírképekkel. A pályázatot szakmai szempontból felügyeli a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége.

Pályázati feltételek: egy szerző maximum öt alkotást küldhet be. Ezen belül a fekete-fehér és a színes papírképek aránya szabadon eldönthető. A fotók mérete lehetőleg 18x24 cm legyen, esetleg 15x21 cm-es nagyításokat is elfogadnak a szervezők. Minden pályamű hátoldalán jól olvashatóan szerepeljen a szerző neve, postacíme, telefonszáma, továbbá a fotóművészeti alkotás címe és a felvétel helyszíne is. A fényképeket visszaküldésre is alkalmas csomagolásban kérik beküldeni, ajánlott nyomtatványként. A kiállítás népszerűsítésével kapcsolatos publikációkban szerzői jogdíj fizetése nélkül jelennek meg – a szerző nevének feltüntetésével és tiszteletpéldány biztosításával – a kiállításon szereplő művek. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete a kiválasztott képek közlési jogát esetleg megvásárolja szakmai lapjában való felhasználásra, a szerzőkkel való egyeztetés után. A díjnyertes fotók a kiállítás megnyitása után megtekinthetők lesznek Bonyhád város Internetes honlapján: www.bonyhad.hu, ahonnan előzetesen a nevezési lap is letölthető. A szervezők a beérkezett fotókat CD-n archiválják.

Nevezési díj: a beküldött alkotások számától függetlenül 500 Ft/fő, amelyet postaköltségre és a kiállítás népszerűsítésére kívánnak felhasználni a rendezők.

További információ, nevezési lap és a nevezési díj befizetésére szolgáló csekk igényelhető:

Vörösmarty Mihály Általános Művelődési Központ, 7150 Bonyhád, Széchenyi tér 2. Telefonszám: 06-74/451- 455. A pályaműveket is erre a címre kell beküldeni, vagy személyesen beadni. (A művelődési központ június 23-tól július 6-ig zárva tart, ekkor a telefonszám nem él.)

A díjazottak tárgyjutalomban részesülnek.

Beérkezési határidő: 2008. július 25.

Zsűrizés: 2008. július 28-30. között

Értesítés a zsűri döntéséről: 2008. augusztus 1-ig

A kiállítás megnyitása: 2008. augusztus 9-én

A kiállítás megtekinthető: Bonyhádon, a művelődési központban (Széchenyi tér 2.), augusztus 8-tól 29-ig. 

A képek visszaküldésének időpontja: 2008. szeptemberében.

Nevezési lap letölthető: a www.mafosz.hu weblapról is (a fotópályázatok menüpontból, vagy az index oldalról)

Budapest, 2008. március 17. - Budapest után, Berlinben is táncos főszerepet kapott Baranya Dávid, a Vámpírok Bája musicalben. A fiatal előadóművész lehetősége mindenképpen rendkívüli, hiszen eredeti szerződése szerint tánckarba kérték fel, és csak alkalmanként helyettesíteni a „Fehér Vámpírt” alakító táncművészt.

2008. február 28-án nyílt először lehetősége Dávidnak, hogy magára öltse a Fehér Vámpír jelmezét Berlinben. Ekkor még nem tudta, hogy a soron következő előadás, további 12 alkalommal ajándékozza meg március 18-tól. ”Nagyon örültem a lehetőségnek. Fel voltam készülve, hogy néha helyettesítenem kell, de arra, hogy március közepétől megkapom a szerepet, ...nem gondoltam volna. Megtiszteltetésnek érzem, és igyekszem a budapesti produkcióhoz méltón, legjobb tudásom szerint táncolni. ” – mesélte élményeit Dávid.

A művész sikere hamar eljutott Magyarországra az itthoni Vámpírok Bálja musical produceréhez, Dr. Simon Edithez. „Büszkék vagyunk Dávidra, hogy a budapesti Vámpírok Báljában nyújtott kimagasló alakítása után a berlini közönséget is elbűvölte. Dávid is bebizonyította, hogy a musical műfajában magyar művészek képesek világszínvonalon teljesíteni.” - nyilatkozta dr. Simon Edit.

Baranya Dávid június 7-től látható Magyarországon a Vámpírok Bálja musicalben, de tavasszal versenyek, nyáron pedig további produkciók várnak rá, amelyekről hamarosan hallani lehet majd.

Egészséges kislánynak adott életet Halle Berry amerikai színésznő, adja hírül a People magazin, a színésznő szóvivőjére hivatkozva. Az anyuka és a kisbaba is jól vannak.

Vasárnap adott életet első kislányának Halle Berry színésznő, aki nemrég azt nyilatkozta, hogy annyira szereti a terhességet, ha tehetné örökké terhes maradna.

A kicsi apukája a 32 éves Gabriel Aubry modell. A 41 éves Berry és kedvese 2005 novemberében találkoztak egy Los Angeles-i Versace fotózáson.

Berry tavaly szeptemberben jelentette be terhességét, akkor három hónapos terhes volt.

Terhessége ideje alatt Berry jogázot és egészségesen táplálkozott, hetente úszott. Aubry a maga módján babakönyveket olvasott.

Az utóbbi hónapok igen eseménydúsan teltek Gerák Andrea számára: az örömteli utazások és koncertek közepette orvosi vizsgálatok méhnyakrákot találtak nála. Az énekesnőt és családját nagy meglepetésként érte a hír, hiszen Andrea vitalitást sugároz szűkebb és tágabb környezetének. A diagnózist igyekeztek titokban tartani a közönség elől; a fellépéseken nem is lehetett észrevenni semmilyen betegségre utaló jelet.

Januárban műtéttel sikerült úgy eltávolítani a beteg részt, hogy a kórnak nem maradt nyoma a szervezetében. Így további orvosi kezelésre sincs szükség, csupán rendszeres ellenőrzésre.

A felépülés időszaka nem telt tétlenül: Andrea közelgő koncertjeire készülődött, köztük több új számmal, interjúkat adott. A sokak által rettegett rák leküzdéséről most először beszél nyilvánosan:

"Szembesülni a ténnyel, hogy mi a betegségem, hatalmas pofonként ért, de nem engedtem, hogy ennek a fájdalma, döbbenete egy pillanatnál tovább lehangoljon. Biztos voltam benne, hogy hamar legyőzöm az egészet, hiszen rengeteg dolgom van a világban. A saját testemet pedig így vagy úgy, mégiscsak én irányítom. Ez a momentum rákényszerített arra, hogy alaposabb önvizsgálatot tartsak, illetve többet megtudjak arról, hogyan működik az emberi test, például mi a táplálkozás szerepe a rák és más betegségek kialakulásában.

Arra bátorítanék mindenkit, hogy szerezze be az alapvető ismereteket saját teste működéséről, a betegségek mentális illetve fizikai okairól és azok hatékony megelőzéséről, vagy ha már arra van szükség, kezeléséről. És a megfelelő lépéseket valóban tegye meg!

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik átsegítettek ezen a nehéz időszakon: családomnak, annak a néhány barátomnak, aki tudott a dologról, orvosaimnak (Stockholmban Michael Przedpelski és Margarita Piper, Budapesten Fábián Mária, Lovas Péter, Pálfalvi László - ő végezte a műtétet - és Lerner Péter) valamint a Szent István Kórház nőgyógyászati osztálya nővérkéinek."

Gerák Andrea a múlt héten már újra színpadra állt, a hónap végén pedig a Budapest Fringe Fesztiválon találkozhat vele a közönség.

A Magyar Szív Egyesület oktató-szűrő koleszterinkampánya sikerességét igazolja az is, hogy sokan tartják fontosnak a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését.

Egyre többet tudnak a magas koleszterinszintről, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőjéről, és egyre többet a megelőzés lehetőségéiről is. Azonban még mindig sok, a koleszterinnel kapcsolatos tévhit tartja magát a köztudatban. Tisztázzuk őket együtt!

1. Tévhit:
a koleszterinnek kizárólag káros hatása van

A koleszterin bizonyos mértékben szervezetünk számára elengedhetetlenül fontos vegyület: jelen van minden szövetben, szervben; sejtek, hormonok és vitaminok alkotórésze. A koleszterin felel az érfalak rugalmasságáért is. Tehát megfelelő, normális mennyiségű koleszterinre - amelyet szervezetünk állít elő (ez körülbelül 1000-1500mg/nap) – kifejezetten szükségünk van. Ez pedig semmiképpen nem tekinthető káros hatásúnak. A bajt az okozza, hogy a különféle állati eredetű táplálékokkal bevitt koleszterin – köszönhetően a telített zsírsavak jelenlétének - oly mértékben emeli meg a normális koleszterinszintet, hogy az komoly kockázati tényezőként jelenik meg a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. A magas koleszterinszint azzal okozhat egészségügyi problémát, hogy fokozatosan, évtizedek alatt eltömíti az életfontosságú artériákat, amelyek a szívet táplálják. A legtöbb szívroham azokkal a plakkokkal függ össze, amelyek koleszterinből és zsírból épülnek fel. Összegezve: a koleszterin szervezetünk számára szükséges vegyület, túlzott mennyiségben azonban káros élettani hatású.

2. tévhit
„nincsenek tüneteim, tehát nem lehet magas a koleszterinszintem”

Egyike a leggyakoribb, a koleszterinnel kapcsolatos tévhiteknek. A magas koleszterinszintnek ugyanis sokáig nincsenek látványos tünetei, de pont ezen tulajdonsága miatt az egyik legalattomosabb kockázati tényező. Ezért kell koleszterinszintünket rendszeresen méretni, értékeiről pedig szakemberrel konzultálni. Ma nemcsak Magyarországon, de a világon bárhol, a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozási arány a legmagasabb valamennyi közül. Azaz, a legtöbben ebben a betegségben halnak meg. A magas koleszterinszint pedig az első számú kockázati tényező! Összegezve: a magas koleszterinszint tünetek nélkül ölhet!

Tovább

"Fogadd meg, hogy teszel legalább egy dolgot az életedben, hogy csökkentsd az energia-felhasználásodat, és nyerj Elsõsegélycsomagot a Földnek!" - így szól a WWF aktuális kampányának felhívása, amelyhez a napokban Náksi Attila és Brunner Zsolti a csatlakozott.

Magyarország elsõ számú DJ/producer-párosa mindenkit arra buzdít, hogy vegyen részt a március 15-ig tartó akcióban, és tegyen klímafogadalmat, s tegyünk közösen a klímaváltozás ellen, a Földért, az életünkért. Az e hét szombatig klímafogadalmat tevõk között a WWF 400 darab "Elsõsegélycsomagot" sorsol ki!

Kefir hetek óta a tûzzel játszik (legalábbis "Játszom a tûzzel" címû új dala erre utal), ám most a játék komolyra fordult: a legutóbbi VIVA Chart Show összesített listáján már 4. helyen szerepelt az aktuális Kefir-dalhoz készült videoklip.
 
Ez alapján bátran állíthatjuk, hogy õ a legnépszerûbb hazai elõadó jelenleg a VIVA-n, ugyanis kizárólag nemzetközi sztárok tudták megelõzni az énekest.
Kefir még az elmúlt év végén megjelen ünnepi dala után tehát van folytatás, mégpedig nem is akármilyen, hisz a "Játszom a tûzzel" nem véletlenül lett "Az élet megy tovább" címû debütáló szólóalbumának legújabb kislemeze. Mint mindig, Kefir ezúttal is hallgatott rajongóira, s a jól bevált módszert ezúttal on-line alkalmazta: a saját weboldalán hónapokig tartó szavazás eredménye hozta meg a megalapozott döntést, ami alapján a "Játszom a tûzzel" címû dalból készült a soron következõ videoklip.


Az eredmények önmagukért beszélnek, a VIVA nézõi, s Kefir rajongói ezúttal sem tévedtek: az énekes élete pedig - lemezcíméhez hasonlóan - megy tovább, így már várjuk tõle az aktuális sikerek folytatását... Addig is azonban a rádiós szerkesztõkön a sor, akik még esetleg nem fedezték fel maguknak Kefir új slágerét - az alábbi linkeken ugyanis elérhetõ a dal belehallgatása, klipje és teljes hosszúságú, jó minõségû letölthetõ változata!

Fotó: Patyus Ferenc

Eredeti cím: JUNO
Rendező: Jason Reitman
Forgatókönyv: Diablo Cody
Producer: Lianne Halfon, John Malkovich
Operatőr: Eric Steelberg
Vágó: Dana E. Glauberman
Zene: Matt Messina
Gyártó ország: Egyesült Államok/ Kanada/ Magyarország
Gyártási év: 2007
Nyelv: angol
Hossz: 92 perc
Főszereplők: Ellen Page, Michael Cera, Jennifer Garner, Jason Bateman
Forgalmazza: Best International
Mozipremier: 2008. március 13.

Juno (Ellen Page) az átlagos középnyugati gimnazisták életét éli, míg – kíváncsiságból vagy unalomból - el nem határozza, hogy lefekszik barátjával és iskolatársával, Paulie Bleeker-rel (Michael Cera). Ennek a kis „tréfának” az eredménye, hogy Juno teherbe esik.

A lány legjobb barátnőjével elhatározza, hogy nevelőszülőket keresnek a születendő gyereknek, és Mark (Jason Bateman) és Vanessa (Jennifer Garner) személyében meg is találják a megfelelő embereket. Ahogy a szülés időpontja közeledik, Juno egyre inkább anyának érzi magát, pedig még mindig ugyanaz a tini – csak talán egy kicsit több problémával.

“Nem intézhetnénk el a régi, jól bevált módon? Beteszem a gyereket egy kosárba és a sorsára hagyom. Tudod, mint Mózest a sás közt.”
JUNO

Kicsoda Juno MacGuff (Ellen Page)? Egy magabiztos, nagyszájú kamaszlány, aki lefegyverző lazasággal vitorlázik át azon az érzelmileg túlfűtött és zaklatott kilenc hónapon, ami a gyerekkorból a felnőttkorba vezet. Az éles eszű és kimondottan eredeti Juno nem úgy táncol, ahogy mások fütyülnek, hanem csakis a saját dallamára – amit legjobb, ha a Stooges játszik --, de a dacos kiállás mégiscsak egy helyét kereső kamaszlányt takar. Míg a lányok többsége Dancing Elkben a MySpace oldalát gyönyörűzi vagy vásárolgat a plazában, addig Juno, a széllelbélelt minnesotai tizenéves a maga útját járja. Aztán egy szokásosan unalmas délutánon Juno úgy dönt, hogy lefekszik a megejtően csendes Bleekerrel (Michael Cera). Az eredmény nemkívánt terhesség. Juno és a legjobb barátnője, Leah (Olivia Thirlby) kiterveli, hogyan találják meg a születendő gyermeknek a tökéletes szülőket. Végül Mark és Vanessa Loringot (Jason Bateman és Jennifer Garner) szemelik ki: a jómódú, kertvárosi, gyermektelen házaspár éppen örökbefogadásra készül. Szerencsére Juno számíthat az apja és a mostohaanyja (J. K. Simmons és Allison Janney) támogatására. Miután túlestek az első sokkon, hogy a lányuk már szexuális életet él az erre a szerepre teljesen alkalmatlannak tűnő Bleekerrel, a család összefog az ügy érdekében. Mac papa hajlandó részt venni a reménybeli nevelőszülők káderezésében, nehogy már két sültbolondot fogjanak ki, míg Bren mama érzelmi támogatást nyújt Junónak a fiatalkori terhességre előítéletesen reagáló környezettel vívott harcaiban. Ahogy közeledik a szülés kitűzött napja, úgy mutatkozik egyre több repedés Mark és Vanessa idilli házasságán. Közben az ősz télbe fordul, majd beköszönt a tavasz, és a Juno testében végbemenő fizikai változások híven tükrözik a személyiség érési folyamatát. Az már távolról sem tinédzsérkori lázadás, hanem igazi kurázsi, ahogy Juno fiatalos szertelenséggel, de tőle nem várt bölcsességgel megküzd a problémáival.
A Mandate Pictures/ Mr. Mudd produkciós cég JUNO című filmjét Jason Reitman (KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁGYÚJTOTT) rendezte Diablo Cody (Candy Girl) forgatókönyvéből és a Fox Searchlight Pictures forgalmazza. Mason Novick és a Mr. Mudd mint producerek mellé Lianne Halfon, John Malkovich és Russell Smith társult be. Joe Drake és Nathan Kahane (Mandate) volt az executive producer Daniel Dubieckivel, míg Reitman partnere, Jim Miller (Hard C.), aki a Mandate-hez vitte a projektet, társproducerként működött együtt a cég részéről delegált Kelli Konoppal és Brad Van Arragonnal.

MÉGIS, KI EZ A LÁNY?

A forgatókönyvíróból regényíróvá lett Diablo Cody képzeletének szülötte nemigen emlékeztet a korábbi felnőttéválási filmek vászonkamaszaira. Nagyszájú és vicces, bájos és magabiztos. Akár Leah barátnőjével osztja meg a szűzesség elvesztésének intim részleteit, akár a szüleinek jelenti be, hogy állapotos, Juno brutális őszinteséggel és éles nyelvével követel magának figyelmet. Diablót addig ösztökélték, hogy írja meg a forgatókönyvet, amíg be nem adta a derekát. Azzal kezdte, hogy áttekintette az újabb tinédzser filmeket, és rájött, hogy hiányzik innen egy nagy mellényű kislány. “Ültem odahaza, a minnesotai házamban, és azt gondoltam magamban: ilyen történettel még nem találkoztam -- fejtegeti Diablo. – A végignézett filmek többsége receptre készült.”
Juno történetének megírása saját kamaszlány korába vezette vissza Diablót: “Szinte magától alakult a dolog – idézi fel a sztori összerakását és a szereplők jellemének kidolgozását. – Olyan természetes volt, akár a lélegzés. Egyszerűen magamból vezettem le Junót.”
S hozzá még ott voltak mindazok a beszélgetések és helyzetek, amelyekkel saját kamaszkorában találkozott. A film sokat köszönhet azoknak az őszinte és vicces dialógusoknak, amelyek Juno és a barátai között zajlanak a szexről – részben Diablo inspirációjára. “Én meg a barátnőim pont olyanok voltunk, mint Juno és Leah. Folyton a szex volt a téma. Van egy jelenet, amelyben Leah arról mesél, hogyan szexelt a barátjával: ő volt fölül, mert így könnyebben éri el az orgazmust. A valóságban is volt egy ilyen vitánk 16 éves korunkban. Lehet, hogy egyeseket sokkolni fog, de elég valósághű a dolog.”
Félretéve a szexet, Junóban messze nem csak az az érdekes, hogy gyerekfejjel bekapja a legyet. A film tehetséges ifjú sztárja, Ellen Page szerint Juno nem szokvány tizenéves. “Ez egy fantasztikusan jól megírt szerep, amiből nem sok akad a halpiacon. Juno őszinte, eredeti és tökéletesen mentes a sztereotípiáktól, ami csodálatos lehetőség egy színésznőnek. Tényleg nincs más dolgom, mint hogy megtaláljam hozzá a kapcsolódási pontokat és igyekezzem hitelessé tenni a beszédmódját és a másokhoz való viszonyulását. Rájöttem, hogy ez úgy sikerülhet, ha megbízom azokban, akikkel együtt dolgozom, és félelem nélkül fejest ugrom a dologba.”

JUNO SZÜLETÉSE

JUNO történetéből soha nem lett volna film, ha az alkotók egész csapata nem dolgozik fáradhatatlanul, hogy a vászonra kerüljön. Mason Novick producer volt az első szem a láncban, aki az interneten szörfölve felfedezte Diablo Cody blogját. Azonnal megtetszett neki az írásmód humora, sajátos női hangja, kivételes őszintesége és mai tematikája. “Producerként rengeteg mindent olvasok, amit viccesnek szántak, de a legtöbb esetben inkább csak szánalmas -- magyarázza Novick. – Vagy hat hónapon át rendszeresen olvastam a blogját, és mindannyiszor megnevettetett. Végül felhívtam és lerohantam: Helló, én egy producer vagyok Los Angelesből, mindennap olvasom a blogját és mindig megnevettet. Nem gondolt még arra, hogy forgatókönyvet írjon? Azt felelte, hogy gondolt rá, de még soha nem próbálta.”
Viszont írt már egy könyvet “Candy Girl: A Year in the Life of an Unlikely Stripper” címmel. Megtárgyalták a dolgot, és Novick elküldte a “Candy Girl” kéziratát egy New York-i könyvügynöknek, aki gyorsan el is adta a Gotham Books kiadónak. “Azóta beszélgetünk arról, hogy Diablo filmre írja a CANDY GIRL-t – idézi fel Novick. – Rávettem, hogy írjon egy forgatókönyv mintát, hadd lássák a stúdiók, hogy mire képes. Pár hónap múlva felhívott azzal, hogy kész a minta forgatókönyv. És elküldte nekem a JUNO-t. Együltő helyemben végigolvastam, és paff lettem. A script, amiből most forgatunk, szinte azonos azzal, amit először olvastam, márpedig ez a legritkább esetben fordul elő. A sztori lényege és a szereplők mind a könyv lapjairól léptek elő.”
Jennifer Garner, aki a kétségbeesetten gyermekre vágyó Vanessa Loringot játssza, hasonlóan reagált a forgatókönyvre. “Diablo Cody hangja olyan tisztán hallatszik benne, hogy olvasás közben óhatatlanul a hatása alá kerülsz. Azonnal beleszerettem. Ahogy a NEVETSÉGES NAPOLEON-nak (NAPOLEAN DYNAMITE), ennek is saját világa, saját nyelve van, ami egyből beszippant. Cody egy egész világot teremtett. Nem annyira ostobát, de annál érzelmesebbet.”
Diablo Codyt tagadhatatlanul izgalomba hozta, hogy Reitman vászonra viszi a forgatókönyvét. “Nem számítottam rá – mondja --, ezért hihetetlenül feldobott, amikor megtudtam, hogy érdekli a dolog. A Köszönjük, hogy rágyújtott (THANK YOU FOR SMOKING) bizonyította, hogy mennyire tehetséges és biztos kezű rendező. Azzal a megnyugtató tudattal adhattam át a forgatókönyvet, hogy jó kezekbe kerül. Fogalmam sincs, mi tetszett neki a történetemben, de nagyon örülök, hogy így alakult.”
Novick úgy summázza a filmet, hogy tele van érzelmekkel és helyzetekkel, amelyek abszolút érvényesek és létezők a mai világban. “Diablo nagyon tudja, hogy beszélnek ma a srácok, vagy hogyan beszélnek róluk a felnőttek, és sikerült a saját világukkal együtt megragadnia a különböző figurákat. Azt hiszem, az ő hangjától lesz a JUNO olyan ifjúsági film, ami nem kezeli le a fiatalokat.”

A JUNO SZEREPOSZTÁSA: FORMÁBA ÖNTÉS

A szereposztás mindig is kritikus tényezője a forgatökönyvek sikeres vászonra vitelének. A JUNO esetében az volt a legnehezebb feladat, hogy megtalálják azt a színésznőt, akire ráillik a címszereplő szűk és bonyolult szabású ruhája. Méghozzá tökéletesen, mert a nézőknek nemcsak azt kell pontosan tudniuk, hogy ki is Juno, hanem szeretniük is kell – minden hibájával együtt. Reitman tudta, hogy Ellen Page – akit a Cukorfalatban (HARD CANDY) Patrick Wilson partnereként nyújtott elsőprő alakításáról ismerhet a független filmes közönség – a legjobb választás erre a nehéz szerepre. Annak ellenére – vagy épp azért --, mert őt nézve olyan könnyűnek tűnik az egész.
“Az ember mindig szeretne kiváló színészeket megnyerni, akiknek már az arca elmondja a sztorit. Ellen különösen az arcával képes hihetetlen, apró finomságokat művelni. Vagy 120 instrukciót adtam neki minden beállításhoz, és ő mindet tökéletesen megoldotta -- meséli Reitman. – Sok színésznek jó a mimikája, akik vagy a method acting követői, és kutatómunkával készülnek fel a szerepre, vagy természettől fogva elbűvölők – folytatja Reitman, összevetve Page-et Meryl Streeppel. – Ellen abban különbözik, hogy minden pillanatban tudja, mit tenne, mondana vagy érezne Juno, és úgy vált át, akár egy villanykapcsoló. Elképesztő volt figyelni.”
A színészkollégák egy emberként adnak igazat a rendezőnek. “Gyönyörű és kivételes színésznő -- dicséri Jennifer Garner. – Ahogy elkezdtünk próbálni, azt kérdeztem magamban: Ki vagy te, honnan jössz és hogy talált rád Jason? Elementáris hatása van. Nagy színésznő lesz belőle.”
Allison Janney egy másik meghatározó művésznőt emleget Page kapcsán. “Engem a fiatal Audrey Hepburnre emlékeztet. Van valami istenien nőies benne, miközben ezt az erőteljes, vibráló figurát játssza. Nem ismer félelmet. Nagyon jó benyomást tett rám, egyszerűen imádom. Remélem, fogunk még együtt dolgozni.”
Jason Bateman is igazat ad a filmeseknek, akik Ellen Page-nek adták a szerepet. “Ez a mozi azon áll vagy bukik, hogy mennyire izgalmas Juno alakja – mondja. – Szerencsére itt van Ellen Page, nincs más dolgunk, mit hátradőlni, figyelni és rábízni magunkat. Eszköztelen, született színésznő és nagyon, nagyon ott van... valamennyien ráhangolódtunk.”
Valószínűleg az is számított, hogy Page egyből beleszeretett Junóba, és a hatása alá került a figurának. “Piszkosul szerettem volna Juno bőrébe bújni, odavoltam érte – mondja Page egy Junótól kölcsönzött csípőmozdulattal. – Nagyon ütős a forgatókönyv… Hálás vagyok, hogy bevettek.”
Nem kevésbé boldog attól, ahogy a Cukorfalat óta felfelé ível a pályája. “Tényleg nagyon szerencsés vagyok az utóbbi időben. Annyira jó és változatos szerepeket kaptam, tavaly például ezt. Csodás. Elképesztő lehetőségek nyíltak meg előttem.”
Több mint valószínű, hogy Page pályája még sokféle esélyt tartogat.

JUNO, BLEEKER ÉS LEAH: A JÓBARÁTOK

Juno legjobb barátainak szerepére Reitman két feltörekvő tehetséget szemelt ki: Michael Cerát és Olivia Thirlbyt. Az általuk megformált karakterek tökéletesen kiegészítik Page üdítő és karizmatikus figuráját. Cera ragyogó mint Paulie Bleeker, Juno kisbabájának halk szavú apja, míg Thirlby biztosan hozza Juno legjobb barátnőjét, aki a forgatókönyv eleven eszű, csupa energia fiatal lány. “Övé a film néhány legjobb dumája -- mondja Thirlby - Annyira vicces, és nagyon örülök, hogy én játszhattam ezt a remek, jó humorú figurát.”
Bleeker szerepe egy gimnazista eljátszására adott lehetőséget Cerának, amiről az életben jórészt lemaradt. “Csak egy évet jártam középiskolába, a többit az interneten át végeztem” – árulja el a színész. De az első szerelem sutaságát hibátlanul sikerült megformálnia. “Bleeker rajong Junóért, aki mellett különbnek érezheti magát – mondja Cera. – Az nyilvánvaló, hogy túl sok neki ez az egész, és ahogy halad előre a terhesség, úgy szorong egyre jobban attól, hogy mi lesz velük. Igazából fellélegzik, amikor Juno kitalálja, hogy elajándékozza a babát. Onnantól már csak az érdekli, hogy megmaradjon a barátságuk, és reménykedik, hogy Juno járni fog vele.” Mindkét színész kiválóan jeleníti meg a kamasz szereplőket, ami nagyban hozzájárul a film hitelességéhez. Thirlby még hozzáteszi: “nagyon nehéz eljátszani egy hülye kamaszt.” Cera egyetért vele: “Így van, én mindig jobban szerettem, ha értelmes srácokat írnak a forgatókönyvbe, szerintem ez sokkal közelebb áll a valósághoz.”

JUNO FEJLŐDÉSREGÉNYE

Juno MacGuff személyiségfejlődése többféleképpen is értelmezhető. De minden akadály és erkölcsi dilemma ellenére a közönséget remélhetőleg lefegyverzi a belőle áradó báj és életszeretet, függetlenül attól, hogy miként vélekednek a fiatalkorúak terhességéről vagy a családról. Junót végül is a családjához fűződő kapcsolata és az önmaga megismerése során hozott döntései teszik felejthetetlen figurává.
Diablo Cody szerint a film heves vitákat gerjeszthet a fiatalkori terhességről tett állításaival. “Ez nagyon kényes téma. Nézheted úgy is a filmet, mint ami az életet és a születést ünnepli, de veheted úgy is, hogy egy felszabadult fiatal lányról szól, aki úgy dönt, hogy továbbra is szabadon akar választani. De felfogható egyfajta kicsavart szerelmei történetnek is, vagy elmélkedésnek a felnőtté válásról – mondja, hozzátéve, hogy a filmbeli történet és jellemfejlődés messze túlmutat a fiatalkori terhességen. – Számtalan kérdést vet fel a szerelemről, a szabadságról, a házasságról, végső soron arról, hogy mit kezdjünk az életünkkel.” Bár a nézők egy részében valóban felmerülhetnek ezek a kérdések, Allison Janney hangsúlyozza, hogy a film nem erőltet semmilyen üzenetet. “Egyáltalán nem akar politizálni. Ez csak egy történet, ami más lányokkal is megeshet, és az a lényeg, hogyan választ a hősnő -- mondja a színésznő. – A film nem foglal állást, és ez így van jól.”
Állást foglal vagy sem, a film főszereplője Juno útjának követését tartja a legizgalmasabbnak. “Hosszú és csapdákkal teli út áll előtte -- fogalmaz Page. – Van egyfajta elképzelése arról, hogy mit jelent felnőttnek lenni, és arrafelé próbál haladni. Azt hiszem, mindenki így van ezzel a serdülőkorban, amikor két világ határára érkezik az ember. És Junónak jól sikerül az átlépés.”

A SZEREPLŐKRŐL

Ellen Page (Juno) Halifaxban (Nova Scotia) született, és napjainkban az egyik legkeresettebb fiatal színésznő.
10 évesen indult a pályája egy díjnyertes tévéfilmben (Pit Pony), amivel egyből két elismerést sepert be: egyrészt a legjobb alakítás Gemini-díjára jelölték a gyermekműsorok kategóriájában, másrészt az ifjú művészek díjára, amelyet a legjobb gyerekszínésznek osztanak ki a televíziós drámasorozat műfajában. Következő szerepét a LOVE THAT BOY-ban kapta; ezt “Joanie” eljátszása követte a MARION BRIDGE-ben, ami a legjobb kanadai elsőfilm lett a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, míg Ellent a kiemelkedői női alakításért ACTRA Maritimes díjjal tüntették ki. Ezután egy televíziós kultsorozatban (Trailer Park Boys) tűnt fel. Legutóbb Lilith szerepét játszotta a ReGenesis első évadában; a TMN/Movie Central egyórás drámasorozatában nyújtott alakítását Gemini-díjjal honorálták. Egy másik tévéfilm (Mrs. Ashboro’s Cat, a Movie Network kábelhálózat gyártásában) szintén Geminit hozott neki az ifjúsági programok kategóriájában. 2003-ban főszerepet kapott kapott Alison Murray filmjében (MOUTH TO MOUTH), amelyet Európában forgattak és 2006-ban mutattak be Amerikában. Szintén 2003-ban dolgozott Daniel MacIvor filmjében (WILBY WONDERFUL ), amelynek a 2004-és Torontói Fesztiválon volt a premierje. 2004 nyarán jött a CUKORFALAT (HARD CANDY) főszerepe; a független filmet David Slade rendezte, és Ellen átütő alakítást nyújtott benne Patrick Wilson (Angels in America) oldalán. A 2005-ös Sundance fesztiváli bemutató után a CUKORFALAT-ot azonnal megvette a Lion’s Gate Films .
Ezután jött Kitty Pride szerepe az X-Men harmadik részében, amelyet 2005 őszén forgattak. Ezt azonnal követte Tracey figurája Bruce MacDonald 2006 elején leforgatott filmjében (THE TRACEY FRAGMENTS), majd egy újabb főszerep, ezúttal Catherine Keener partnereként (AN AMERICAN CRIME); a nagyhatású történetet Tommy O’Haver írta és rendezte. Egy kanadai klasszikusban (THE STONE ANGEL) is feltűnt, amelyet Kari Skogland adaptált a mozivászonra. A 2006-os évet egy újabb főszereppel zárta, Dennis Quaid, Sarah Jessica Parker és Thomas Haden Church oldalán (SMART PEOPLE). Új feladatai többek között: a JACK AND DIANE és a DEFENDOR. Noha tele van munkával, Ellen ugyanazokat a dolgokat űzi szabadidejében, mint a legtöbb fiatal: szeret focizni, kerékpározni, snowboardozni, futni és gitározni.

Jason Bateman (Mark Loring) már tizenévesen megalapozta színészi pályáját egy hosszan futó sorozatban (“Little House on the Prairie”), amelyet egy nagy sikerű családi vígjáték (“Silver Spoons”) főszerepe követett. Azóta gyerekszínészből jó nevű hivatásos lett, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint a legjobb alakítás 2004-es Golden Globe-díja, amit a vígjáték sorozat műfajban nyert el a Fox kritikai elismerést és Emmy-díjat aratott szériájájáért (Arrested Development), melyben Portia de Rossi és Jeffrey Tambor partnere volt. A történet egy üdítően diszfunkcionális család körül forog a kaliforniai Orange Countyban, amelynek tagjai egy kivétellel (Bateman) a családi ingatlanfejlesztő vállalkozásból próbálnak hasznot húzni, ki-ki a saját magánérdekét követve.
A JUNO mellett Bateman nemrég egy Közel-Keleten játszódó drámában (A KIRÁLYSÁG) kapott főszerepet Jennifer Garner oldalán, amelyet Peter Berg rendezett.
Ezt követően Zach Braff és Amanda Peet partnere volt (THE EX), majd egy epizódszerepben villogott a SZAKÍTS, HA BÍRSZ-ban, amelyben Jennifer Aniston és Vince Vaughn alakította a két főhőst. A 20th Century Fox filmjében – KIDOBÓS: SOK FLÚG DISZNÓT GYŐZ (DODGEBALL: A TRUE UNDERDOG STORY) Vaughn és Ben Stiller oldalán komédiázott. Szintén főszereplő volt a Warner Bros-féle STARSKY ÉS HUTCH-ban, Ben Stiller, Owen Wilson és Vince Vaughn kollégákkal. A Todd Phillips (SULIHULIGÁNOK) rendezte film a hetvenes évek kultikus zsarusorozatának alapján készült. 2002-ben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair partnere volt egy romantikus komédiában (ÉDES KIS SEMMISÉG/THE SWEETEST THING) és igen jó kritikákat kapott “Roger” megformálásáért.
Ami a televíziót illeti, Bateman olyan meggyőző volt a helyes és körmönfont Derek Taylor szerepében (Silver Spoons), hogy egy új széria (It’s Your Move) már kifejezetten az ő népszerűségére épített. Ezután Valerie Harperrel játszott a sikeres Valerie/Valerie’s Family/The Hogan Family családi vígjáték sorozatban (1986-1991). További tévéfilmek:.Can You Feel Me Dancing (ebben a nővérével, Justine-nal szerepelt együtt), Simon, Chicago Sons, George and Leo, Love Stinks, Some of My Best Friends.
A mozivásznon 1987-ben debütált a TINIFARKAS-ban (TEEN WOLF TOO), amelynek az apja, Kent Bateman volt a producere. 2001-ben egy független játékfilmben szerepelt (SOL GOODE) Balthazar Getty és Jamie Kennedy partnereként.
Bateman jelenleg Los Angelesben él feleségével, Amanda Ankával.

Jennifer Garner (Vanessa Loring) a Golden Globe, a Screen Actor’s Guild és People’s Choice díjat is begyűjtötte már az Alias sorozatért. Az öt évad során négyszer jelölték Emmyre, négyszer Golden Globe-ra és kétszer a Screen Actors Guild díjára “Sydney Bristow” megszemélyesítéséért. A mozivásznon A KIRÁLYSÁG-ban láthattuk Jamie Foxx, Chris Cooper és Jason Bateman oldalán. A 2007-ben bemutatott film arról szól, hogy az USA kormánya különleges ügynököket küld egy közel-keleti amerikai érdekeltség elleni bombamerénylet kivizsgálására.
Ezután a Columbia gyártotta KETTŐT TALÁLHATSZ (CATCH AND RELEASE) “Gray” nevű szereplőjét játszotta, akinek meg kell birkóznia férje elvesztésével és a halála után kiderült titkokkal, hogy újrakezdhesse az életét. 2005-ben saját produkciós céget alapított régi személyi titkárával, Juliana Janesszel. A Vandalia Films Nyugat-Virginia állam eredeti nevére utal, ahonnét Jennifer származik. A céghez három projekt köthető: a BE WITH YOU a Warnerrel; a SABBATICAL a Disneyvel, a DEVIL IN THE JUNIOR LEAGUE Scott Stuberrel és Mary Parenttel közösen készül.
Garner filmjei között ott találjuk a Revolution Studios bombasikerét (HIRTELEN 30/13 GOING ON 30), a Twentieth Century Fox csúcsmoziját (A FENEGYEREK/DAREDEVIL) és ennek folytatását (ELEKTRA), a PEARL HARBOR-t, valamint egy Fox komédiát (HÉ, HAVER, HOL A KOCSIM?/ DUDE, WHERE’S MY CAR?) A következő mozikban tűnt fel még: MR. MAGOO, AGYAMENT HARRY, WASHINGTON SQUARE. A televízióban állandó szerepe van Jennifer Love Hewitt drámasorozatában (Time of Her Life) és a Bright/Kaufman/Krane-féle Significant Othersben, de rendszeresen feltűnik a Felicityben is. Vendégszerepelt a “Spin City” és az “Esküdt ellenségek” szériában, és tévéfilmekben (Rose Hill, Dead Man’s Walk, Zoya, Harvest Fire). Újabban Jennifer lett a Neutrogena márka arca a tévé- és sajtóhirdetésekben.
Civilben több jótékonysági szervezetnek végez önkéntes munkát. Szószólója az Elizabeth Glaser Pediatric AIDS Alapítványnak, de a mellrák ellenes és a női rákkutató szervezet munkáját is támogatja. Egy gyermekvédelmi alapíttványnak is kampányol, továbbá felkereste a Katrina hurrikán áldozatait.
Garner Houstonban született, Nyugat-Virginiában nevelkedett. Jelenleg Los Angelesben él a családjával.

Michael Cera (Bleeker) a kanadai Bramptonban (Ontario) született és nevelkedett. A Juno idején 19 éves színész kilenc évesen kezdett filmezni. Ő volt a kis Chuck Barris az EGY VESZEDELMES ELME VALLOMÁSAI-ban, amelyet George Clooney rendezett, újabban pedig George Michael Bluth az Emmy-díjas Arrested Development sorozatban. Szerepelt a SUPERBAD – AVAGY MIÉRT CIKI A SZEX?-ben, amely két elválaszthatatlan végzős középiskolásról szól, akik kénytelenek szembenézni az elszakadással. A CBS új csatornájának, az Innertube-nak egyik sorozatában producerként, rendezőként és szerzőként is dolgozik; a Clark and Michael széria Cera és legjobb barátja, Clark Duke szívügye.
Kanadai játékfilmek és tévéműsorok sokaságában szerepelt már, de az amerikai közönség is ismeri a Fox Family Channelen futó komédiasorozat (I Was a Sixth Grade Alien) és a The Grubbs széria állandó szereplőjeként. További filmjei: ULTIMATE G’s: ZAC’S FLYING DREAM; FREKVENCIA; A REJTŐZKÖDŐ (STEAL THIS MOVIE). Díjnyertes tévéfilmjei: My Louisiana Sky, Custody of the Heart, Familiar Stranger, Walter and Henry. Ő kölcsönözte a hangját két rajzfilmsorozatnak: Barátság vagy szerelem (Braceface, Alicia Silverstone-nal) és The Berenstain Bears.
Cera Los Angeles és Toronto között ingázik.

A STÁBRÓL

JASON REITMAN (rendező)
Jason Reitman elsőfilmje, a KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁGYÚJTOTT (2006) Christopher Buckley 2004-es sikerkönyvén alapult, amelyet Reitman alkalmazott vászonra. A világpremier 2005-ben volt a Torontói Filmfesztiválon; a Fox Searchlight még ott helyben megvette. Levetítették a 2006-os Sundance és SXSW Fesztiválon is, az író-rendezőt pedig Golden Globe-ra jelölték a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. A film sikerét látva Reitman és producertársa, Daniel Dubiecki Hard C néven új gyártócéget alapított, amely jelenleg is több projekten dolgozik, például a “The Ornate Anatomy of Living Things” forgatókönyvén.
Reitman 1977. október 19-én született Montreálban. Tizenegy napos korában “járt” először forgatáson (ANIMAL HOUSE) -- Ivan Reitman rendező fiaként. A gyerekkora jó részét forgatási helyszíneken töltötte, a világ legmulatságosabb emberi lényeinek társaságában. Epizódszerepeket is kapott apja filmjeiben (IKREK, SZELLEMIRTÓK II, OVIZSARU, DAVE, APÁK NAPJA). Tízévesen már rövidfilmet készített az apja házi videókamerájával. 13 évesen lett először egy stáb tagja mint az OVIZSARU produkciós asszisztense. 15 éves korában társadalmú célú hirdetést készített az AIDS-ről, amelyben a diáktársai szerepeltek; a film számos díjat nyert és a televízió is leadta. 1995-ben, a középiskola befejezése után angolt hallgatott a dél-karolinai egyetemen, ahol csatlakozott egy Commedus Interuptus elnevezésű színtársulathoz és egy reggeli rádióműsorban is működött házigazdaként.
Másodéves diákként egy kis asztali naptár céget gründolt, és annak a bevételéből fedezte az első rövidfilmje (OPERATION) költségeit. A veselopásról szóló komédiának az 1998-as Sundance Fesztiválon volt a premierje. 19 évesen ő volt a legfiatalabb résztvevő a Sundance történetében.
Ezt egy sor további rövidfilm követte: az 1999-es South by Southwesten bemutatott H@, az IN GOD WE TRUST (Sundance 2000, majd Toronto, Edinburgh, US Comedy Arts, New Directors/New Films at MoMA; a legjobb rövidfilm díja Los Angelesben, Aspenben, Austinban, Seattle-ben, Floridában, Athénban, a New York Comedy és a Bumbershoot Fesztiválon); a GULP (Sundance 2001), a CONSENT (Aspen 2004; díjak Aspenben és Seattle-ben). Reitman rövidfilmjeit több mint száz fesztiválon játszották világszerte.
2000 elején szerződést írt alá a Tate and Partners reklámcéggel. Öt év alatt, amíg reklámfilmeket rendezett a televíziónak, díjakat nyert a cannes-i reklámfilm mustrán, az Addyson és a nagy presztizsű One Show-n. Megbízói között ott találjuk a Heinekent, a Hondát, a Nintendót, a BMW-t, a Kyocerát, az Asicsot, az Amstelt, a Baskin Robbinst, a GM-et, a Burger Kinget és a Dennyst.
Hivatásos pályára lépve Reitman régi álma valósult meg, amikor tagja lett a Directors Guild of Americának; abban az időben ő volt a szervezet második legfiatalabb tagja.

DIABLO CODY (író)
Első munkája a JUNO forgatókönyve, amelyet úgy írt meg, hogy közben telefonszex operátorként és biztosítási ügyfélszolgálatosként dolgozott Minneapolisban. Soha nem járt a Harvardra.
Többek között az Entertainment Weekly, a Playboy, az Elle és a JANE jelentette meg az írásait, szerepelt a CNN-en, a FOX Morning Show-ban és David Letterman késő esti műsorában. 2004-ben kiadott egy hírhedt és kritikai sikert aratott memoárt ("Candy Girl: A Year in the Life of an Unlikely Stripper"). Újabban egy félórás sorozat (The United States of Tara) írójaként és társalkotójaként működött, amelyet Steven Spielberg gyártott a Showtime-nak. A pilot előkészületei már folyamatban vannak. Cody jelenleg a második könyvén dolgozik, továbbá különféle forgatókönyvekről sző titkos terveket.

JOHN MALKOVICH (producer)
Színész, rendező és producer, a film és a színház világának jelentős személyisége. Az úttörő chicagói Steppenwolf Theatre Company vezető művészeként nagy hatást gyakorolt az amerikai színjátszásra, a moziközönséget pedig közel húsz éve tartja lázban kiemelkedő alakításaival. 1998-ban beszállt Lianne Halfon és Russell Smith produkciós cégébe, a Mr. Muddba, amelynek első filmje a sikeres TÉTOVA TINÉDZSEREK (GHOST WORLD). Rendezői bemutatkozása 2003-ig váratott magára: A TÁNCOS A HÁZBAN főszerepét az Akadémiai Díjra jelölt Javier Bardem játszotta.
Malkovich ma az egyik legkeresettebb filmszínész, úgy Amerikában, mint a különféle nemzetközi produkciókban. Számos nagy nevű rendezővel dolgozott, és olyan filmeket tett emlékezetessé, mint Liliana Cavanitól a RIPLEY ÉS A MAFFIÓZÓK, Spike Jonze-tól A JOHN MALKOVICH MENET, Jane Campiontól az EGY HÖLGY ARCKÉPE, Wolfgang Petersentől a CÉLKERESZTBEN; Gary Sinise-től az EGEREK ÉS EMBEREK; Bernardo Bertoluccitól az OLTALMAZÓ ÉG; Stephen Frearstől a VESZEDELMES VISZONYOK; Steven Spielbergtől A NAP BIRODALMA; Paul Newmantől az ÜVEGFIGURÁK (THE GLASS MENAGERIE); Roland Joffétól a GYILKOS MEZŐK; Robert Bentontól a HELY A SZÍVEMBEN.
Kétszer jelölték a legjobb mellékszereplő Oscarjára: 1985-ben (HELY A SZÍVEMBEN) és 1994-ben (CÉLKERESZTBEN). Az előbbiért elnyerte az amerikai filmkritkusok és a National Board of Review legjobb mellékszereplőnek járó díját. 1999-ben a New York-i filmkritikusok köre tüntette ki ezzel a díjjal A JOHN MALKOVICH MENET-ért. Két Mr. Mudd produkcióban vállalt szerepet: a POKOLI KÉJ (THE LIBERTINE) Johnny Depp és Samantha Morton főszereplésével készült, az ÍZLÉSFICAM-ot (ART SCHOOL CONFIDENTIAL) Terry Zwigoff rendezte. Játszik a Robert Zemeckis rendezte BEOWULF-ban és a Coen-fivérek legújabb filmjében (BURN AFTER READING).
Malkovich régi tagja a chicagói Steppenwolf Theatre Companynek. Közvetlenül a diploma után csatlakozott a társulathoz, s 1976 és 1982 között több mint ötven előadásukban játszott, rendezett vagy díszleteket tervezett. A New York-i színpadon is a Steppenwolf társulatával debütált Sam Shepard True West című darabjában, amelyért Obie-díjat kapott. Nevezetes alakításai többek közt: Az ügynök halála; Slip of the Tongue; Sam Shepardtől a State of Shock; Lanford Wilsontól a Burn This in New York, London and Los Angeles. Számos darabot rendezett a Steppenwolfnál, köztük a híres Balm in Gileadot Chicagóban és az off-Broadwayn; Harold Pintertől A gondnokot Chicagóban és a Broadwayn; a Hysteriát és a Librát, amelyet Don DeLillo regényéből ültetett át színpadra.

A megözvegyült, nyugdíjas Ali úgy érzi, megszabadulhat a magánytól, amikor találkozik a prostituált Yeterrel. Azt javasolja török honfitársnőjének, hogy havi juttatásért cserébe költözzön hozzá.
Ali könyvmoly német professzor fia, Nejat kezdetben nem nagyon örül apja döntésének, de idővel egyre jobban megkedveli Yetert, kivált, amikor megtudja, hogy az asszony a nehezen megkeresett pénze jó részét hazaküldi Törökországba a lánya egyetemi tanulmányaira.

Yeter váratlan halála még nagyobb érzelmi és fizikai szakadékot teremt apa és fia között. Nejat Isztambulba utazik, hogy szervezett keresést indítson Yeter lánya, Ayten után. Úgy dönt, hogy Törökországban marad, és lakást cserél egy német könyvesbolt tulajdonosával, aki hazatér Németországba. Ám Nejat azt nem tudja, hogy a huszonéves politikai aktivista Ayten már Németországban van, mert menekülnie kellett a török rendőrség elől.

Az egy fillér nélkül magára maradt Ayten barátságot köt egy német diáklánnyal, Lottéval, akit egy pillanat alatt levesznek a lábáról a fiatal török nő bájai és politikai kiállása. Lotte otthonába fogadja a lázadó Aytent, aminek nem túlzottan örül konzervatív gondolkodású anyja, Susanne. Aytent végül letartóztatják és hónapokra bezárják, miközben arra vár, hogy politikai menedékjogot kapjon. Miután a kérelmét elutasítják, Aytent visszatoloncolják Törökországba, ahol bebörtönzik.

A szenvedélyes Lotte úgy dönt, hogy mindenáron segít Aytennek. Törökországban azonban fennakad a bürokrácia hálóján, és egyre reménytelenebb vállalkozásnak látja Ayten kiszabadítását. Egy véletlen könyvesbolti találkozást követően Lotte Nejat lakótársa lesz. Közben egy tragikus esemény arra készteti Susannét, hogy Isztambulba menjen és segítsére legyen a lányának. Végül Susanne adja meg Nejatnak az érzelmi indíttatást, hogy az elidegenedett fiú felkeresse az apját, aki most a Fekete-tenger mellett él Törökországban.

Eredeti cím: Auf der anderen Seite / The Edge of Heaven
Rendező: Fatih Akin
Forgatókönyv: Fatih Akin
Producer: Ali Akdeniz , Fatih Akin, Klaus Maeck
Operatőr: Rainer Klausmann
Vágó: Nicolas Chaudeurge
Zene: Andrew Bird
Gyártó ország: Németország / Törökország
Gyártási év: 2007
Nyelv: német, angol, török
Hossz: 122 perc
Főszereplők: Nurgül Yesilçay, Baki Davrak, Tuncel Kurtiz
Forgalmazza: Best Classics
Mozipremier: 2008. április 10.

Fontosabb díjak:
2007 - Cannesi Filmfesztivál: Legjobb Forgatókönyv (Fatih Akin)
2007 – Európa Filmdíj: Legjobb Forgatókönyv (Fatih Akin)
2008 – Bajor Filmdíj: Legjobb rendező (Fatih Akin)

Sipos József filmje Márai Sándor azonos című regényéből készült, melyet eddig harminc nyelvre fordítottak le.
A történet a harmincas évek Balaton-felvidékére repít minket, ahol Eszter (Nagy-Kálózy Eszter), a hamvaiban is szép úrinő él csendesen, szerényen. Már nem vár sokat az élettől, hisz élete valahol véget ért, mikor szerelme, a hűtlen, szélhámos Lajos (Cserhalmi György) nővérét vette el helyette.

Lajos táviratozik, hogy húsz év után meglátogatja Eszteréket, és ez a különös vendégéség minden meghívott és hívatlan vendég életébe változást hoz.

Eredeti cím: Eszter hagyatéka /
Rendező: Sipos József
Forgatókönyv: Sipos József
Producer: Sipos József
Operatőr: Gózon Francisco
Vágó: Eszlári Bea
Zene: Berkes Gábor
Gyártó ország: Magyarország
Gyártási év: 2008
Nyelv: magyar
Hossz: 90 perc
Főszereplők: Nagy-Kálózy Eszter, Cserhalmi György, Töröcsik Mari, Eperjes Károly
Forgalmazza: Best Classics
Mozipremier: 2008. április 17.

Camille (Audrey Tautou) egy kis, tetőtéri lakásban él Párizsban és takarítónőként keresi a pénzét. Egy szép napon összefut a dadogós és gyámoltalan Philibert-tel (Laurent Stocker), akit meghív ebédelni szegényes kuckójába és rövid úton össze is barátkoznak.

Philibert lakótársa Franck, a nőcsábász mesterszakács, aki nagymamáján kívül egy nőt sem tisztel. Mikor pedig Philibert a betegeskedő Camille-t tágas lakásába költözteti, egyáltalán nem nézi jó szemmel.

Eredeti cím: Ensemble, c’est tout
Rendező: Claude Berri
Forgatókönyv: Anna Gavalda regényéből Claude Berri
Producer: Claude Berri, Pierre Grunstein, Nathalie Rheims
Operatőr: Agnès Godard
Vágó: François Gédigier
Zene: Frédéric Botton
Gyártó ország: Franciaország
Gyártási év: 2007
Nyelv: francia
Hossz: 97 perc
Főszereplők: Audrey Tautou, Guillaume Canet, Laurent Stocker
Forgalmazza: Best International
Mozipremier: 2008. április 24.

Honnan jött a film ötlete?

Patrice Leconte: Még a Bronzbarnák (Les Bronzés) forgatása előtt történt, hogy Jérôme Tonnerre felhívott azzal, hogy van nála egy jó kis anyag, amit Olivier Dazat írt a Fidélité Productions-nak. Már csak egy rendezőre volt szükségük, és Jérôme egyből rám gondolt. Jó okkal, mert valóban megtetszett a terv. Bár voltak fenntartásaim a cselekményt illetően, találkoztam a producerekkel. Gyümölcsöző megbeszélésünk után kettesben vettük munkába az anyagot, hogy a szánk íze szerint alakítsuk.

Pontosan mi tetszett meg Olivier Dazat ötletében?

Patrice Leconte: A témái. Ez egy olyan pasas története, akinek állítólag nincsenek barátai; ő ezt hevesen vitatja, és hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét, belemegy egy abszurd és elvont hazárdjátékba: prezentálni egy barátot a többieknek! Megfogott ez a lehetetlen vállalkozás, amelynek a kapcsán beszélhetek a barátságról és a barátság hiányáról. Számomra ez olyan, mint egy szerelmi történet. Csak a neveket kell megváltoztatni hozzá! De minden bizonnyal azért vonzott már elsőre ez a filmterv, mert mélyen megérintett a témája. Persze nem önéletrajzi értelemben, de ha nekem mondják azt, hogy mutassak rá a legjobb barátomra, tényleg zavarba jönnék. Jóllehet François-val ellentétben, akit Daniel Auteuil játszik, én így is jól elvagyok.

Hogyan dolgozták ki a forgatókönyvet Jérôme Tonnerre-rel?

PL: Az Intim vallomások (Confidences trop intimes) után másodszor dolgoztunk együtt, ugyanazzal az egyszerű módszerrel: egész délutánra összeülünk és rengeteget beszélgetünk. Jérôme jegyzetel és kikérdez, hogy hová szeretnék eljutni. Igazi kaméleon. Azon kapom magam, hogy azt a filmet rendezem, amit ő írt… ugyanazt, amit együtt átbeszéltünk és amit én nagyon közel érzek magamhoz, hiszen nekem írta, ám közben önmagát is beletette. Ez a film több műfajt ötvöz, valahol a vígjáték és a dráma között.

Már írás közben is felmerült ez a gondolat?

PL: Nem. Amikor elkezdtük írni, akkor még vígjátéknak képzeltük el. De én nem voltam megelégedve a barátság számomra olyannyira lenyűgöző témájának efféle könnyed kezelésével. Ezért szerettem volna a feje tetejére állítani. Mint egy repülőgépet a légibemutatón, ami normálisan száll fel, de egy dugóhúzó után egyszercsak már fejjel lefelé repül.

Azért rendezte meg a Van barátodat, mert a Bronzbarnák után kedve támadt belevágni ebbe a kalandba?

PL: Amikor filmet csinálok, rendszerint már tudom, hogy mi lesz a következő… anélkül, hogy egy előre megrajzolt pályakép lenne a fejemben. Mindenesetre tudtam, hogy a Bronzbarnák után a Van barátodat fogom megrendezni. És jól alakult, hiszen nem szeretnék már kizárólag komoly filmeket csinálni. Épp elég komoly az élet magában is… Ezért örültem, hogy belevethetem magam egy moziba, ami az emberi kapcsolatokról szól, egyszerű emberek szerepelnek benne és van valami vidékies íze, jóllehet Párizsban játszódik. Nem mondom, hogy ez a legjobb a filmjeim között, de sok régi kedves motívumom benne van.

Hogyan választotta ki a két főszereplőt?

PL: Egyből Daniel Auteuilre gondoltam. Ő annyira nyitott, szeretetreméltó és jóindulatú, hogy jó ötletnek tűnt vele játszatni azt a pasast, akinek nincsenek barátai. Ha olyan színészt válaszottunk volna, aki „túlspirázza” a szerepet, tehát a néző már első látásra észszerűnek fogadja el az alaphelyzetet, akkor nem működött volna ennyire jól a történet. Annál több gondunk volt megtalálni a megfelelő embert Bruno szerepére. Számos név merült fel bennem, de Dany Boon képe már régóta megragadt bennem. Igen különböző szerepekben láttam, és kezdettől fogva szeretnék dolgozni vele, csakhogy a producerek eleinte azt sem tudták, kiről van szó. Így hát keserű szívvel ejtettem az ötletet. De aztán fordult a kocka: miközben minket számos kudarc ért, Danyt egyre ismertebbé tette a Fegyverszünet karácsonyra (Joyeux Noël) sikere. Ezen felbuzdulva újraindítottam az ostromot, méghozzá Daniel hathatós támogatásával, aki nagyszerűnek találta Danyt a Topmodell a barátnőmben (La doublure). Mindketten úgy gondoltuk, hogy ő a mi emberünk. És meg is szereztük. De ismétlem, én kezdettől fogva őt akartam.

Miért éppen őt?

PL: Dany Boon a szó szoros értelmében csodálatos. Nyitott, szinte átlátszó. És nekem pontosan erre az egyszerűségre, egy ilyen két lábban a földön álló figurára volt szükségem. Elsőre látod rajta ezt az egyszerű – de nem naiv – rácsodálkozást a világra, ezt a sajátos kapcsolatot a környezetében mozgó emberekkel… ilyennek képzeltem én el a karakterét. Hozzá kell tegyem, hogy úgy lépett bele Bruno szerepébe, mint aki egy finom, meleg fürdőbe merül.

Daniel Auteuil és Dany Boon azonnal egymásra hangolódtak?

PL: Az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy élvezik a közös munkát, hiszen mindjárt csodálatattal, barátsággal, tisztelettel viseltettek egymás iránt. Megvan bennük az a nagylelkűség, ami mindent megváltoztat. Egyszer sem tapasztaltam, hogy rivalizálni próbálnak. Együtt dolgoztak.

Ha végigtekintünk a pályáján, feltűnik, hogy különös előszeretettel rendez “haver filmeket”…

PL: Ez már nekem is feltűnt. Szinte mindegyik filmemben olyan párosok vannak, amelyek egyik tagjával már korábban is forgattam, míg a másik teljesen új ember… mintha a már ismertbe kapaszkodva néznék szembe az ismeretlennel. Ez volt a helyzet A férfi a vonatról (L’homme du train) esetében, ahol Rochefort volt az ismerős és Johnny Hallyday az ismeretlen; A sziget foglyában (La veuve de Saint-Pierre) Daniel Auteuil volt a régi és Juliette Binoche az új; az Intim vallomásokban Sandrine Bonnaire-rel már dolgoztam, Fabrice Luchinivel még nem. Kevés filmem van, ami eltér ettől a szabálytól, és azok nem is a legjobbjaim. Nemrég egy diák, aki filmbeli párosokról ír dolgozatot, valami hihetetlen dologra irányította rá a figyelmemet: valamennyi, vagy csaknem valamennyi filmemben olyan figurák szerepelnek, akik akkor találkoznak először. Így van ez Daniel és Dany Boon, A férfi a vonatról, a Lány a hídon vagy az Intim vallomások esetében is… Csak a Tandem tér el a szabálytól. Tehát a rendezői munkám során embereket hozok össze. Soha nem lettem volna képes olyasmit csinálni, mint A macska (Le chat) Signoret és Gabin főszereplésével, amely egy évek óta együtt élő párról szól. Nem tudtam volna szétszálazni a kapcsolatukat, mert ahhoz ismernem kellett volna mindazt, ami a film kezdete előtt történt velük. Én a film “itt és mostjában” szeretem létrehozni a találkozásokat, aztán figyelni, hogy mit tesznek a figurák. Serge Frydman mondta egyszer nekem, hogy a film igazi forgatókönyvírói maguk a szereplők. Igaza van. Amint kellőképp felvázoltuk a karaktereket, már csak nézned kell, ahogy életre kelnek. Mint egy kémikus.

Miért éppen Julie Gayet játssza Daniel Auteuil üzlettársát?

PL: Néhány éve készítettem egy promóciós filmet a France Internek, amelyben egy fiatal nő biciklizett. Színésznőt keresve Julie nevével álltam elő egy megbeszélésen. Mindenki egyetértett. Az volt az első találkozásom vele, amikor elmagyaráztam neki, hogy fekete-fehérben fogom felvenni, ahogy piros ruhában kerékpározik. Megbízott bennem és jól kijöttünk egymással. Elraktároztam magamban az arcát, várva a megfelelő pillanatra. Ami most jött el. Ami Catherine-t illeti, ő a legeszesebb a társaságban, aki egy lépéssel mindig a többiek előtt jár. Azonnal rá gondoltam, mint aki tökéletes a szerepre, mert benne megvan az a fajta intelligencia, ami sohasem okoskodás és nem is tanulható. Felkértem, és ő igent mondott.
A Lány a hídon és A sziget foglya után a harmadik filmben dolgozik együtt Daniel Auteuillel.

Lehet, hogy már szavak nélkül is értik egymást?

PL: Daniel több hitet tud kifejezni egy tekintettel vagy egy mosollyal, mint ezer szóval. Ő nem az a színész, akit pszichológiával kell etetni. Ami nekem csak jó, mert én sem vagyok az a rendező, aki kézen fogja a színészt és elmagyarázza neki, honnan jön és hová tart a figura. Én inkább csinálni és érezni szoktam a dolgokat. Ha van egy jól megírt forgatókönyv, abba a színészek természetes módon tudnak beilleszkedni. És Daniel ilyen. A forgatás előtt csak a jelmezpróbán találkozunk, és annyi is elég, ha kétszer-háromszor felhívjuk egymást. Van az a jelenet, ahol Drouot és Julie rosszalkodik. Mindig kicsit stresszes olyan rendezővel dolgozni, akit a színész nem ismer… amikor te nem ismered a színészt, de ő ismeri a rendezőt. Daniellel dolgozni olyan, mintha csak tegnap este váltunk volna el. Így azokról az emberekről beszélünk, akiket szeretünk, de időnként szem elől veszítjük őket.

Miután vele ilyen szoros a kapcsolata, inkább az újaknak – jelesül Dany Boonnak and Julie-nek – szentelte a figyelmét, hogy őket is bevonja a csapatba?

PL: Minden az egyensúlyozáson múlik. Egyszer nagy bakot lőttem. A lány a hídon forgatásán először dolgoztam együtt Daniellel, és Vanessa Paradis volt az, akit már egyszer rendeztem (Két apának mennyi a fele?). Az első napon Danielnek mint új embernek szenteltem minden figyelmemet, mellőzve Vanessát. És tudom, mennyire rosszul esett neki, mert még aznap este közölte velem: azért, mert nekünk már volt egy közös filmünk, még nem kéne őt levegőnek néznem. Elmondta, hogy ugyanúgy szüksége van rám, mint először. Rájöttem, hogy hibát követtem el. Jó lecke volt. Azóta minden forgatás első napján úgy járok el, hogy jobban ügyelek ugyan az újakra, de soha nem hagyom magukra a “veteránokat” sem. Mindkét esetben azonos alapelvet követek a színészvezetésben: bizalmat szavazok nekik. Az a színész, aki nem érzi, hogy a rendező bízik benne, úgy játszik, akár egy szárnyaszegett madár. Nem tud felrepülni! Csak kipottyan a fészekből a földre.

A Tandemben egy rádiós vetélkedőt (“Le jeu des 1000 francs”) idézett meg, most pedig a “Legyen Ön is milliomos” vetélkedőt a televízióból (amelyben Jean-Pierre Foucault saját magát játssza). Miért döntött így?

PL: Nagyon egyszerű. Amikor összeraktuk a forgatókönyvet Jérôme Tonnerre-rel, tudtuk, hogy Bruno szerepel egy vetélkedőn. Aztán egyszercsak beugrott, hogy a ”Legyen Ön is milliomos” egyik mentőöve, hogy a játékos felhívhatja egy barátját! Innentől már csak azon kellett izgulnunk, hogy a játék producerei igent mondjanak. Nehezen tudtam elképzelni, hogy kitaláljak egy nem létező vetélkedőt. Igazinak kellett lennie, hogy az emberek azonnal értsék. És az is fontos volt, hogy Jean-Pierre Foucault játssza saját magát. Előtte összeismerkedtem vele. Megvolt bennünk a kölcsönös jószándék, és csak annyit kértem tőle, hogy kövesse a szövegkönyvet, legyen önmaga, és ne színészkedjen.

Hogyan képzelte el a Van barátod képi világát?

PL: Mivel minden filmem más és más, megpróbálok mindegyikhez készíteni egy kis rendezői tervet. De szégyenkezve kell bevallanom, hogy amikor hozzákezdtem a Van barátodhoz, nem tettem fel magamnak ilyen kérdéseket. Mert annyira bíztam a forgatókönyvben és a figurákban. Így napról napra rendeztem ezt a filmet, mindenféle vizuális koncepció nélkül, bár egy valamit sohasem tévesztettem szem elől: a színészeket, a karaktereket. Úgy a díszletet, mint a rendezést illetően a legteljesebb realizmusra törekedtem, hogy amikor kényelmetlen, furcsa vagy sötéten humoros dolgok történnek, azok váratlanul érjék a nézőt. Nem akartam, hogy a rendezés ez ellen hasson, mert azzal túlzásba vittem volna a forgatókönyv kívánalmait. Nyilván azt remélem, hogy ez egy jobban megrendezett film egy vacak tévéjátéknál. De nem akartam magamra irányítani a figyelmet.

Hogyan választott kísérőzenét?

PL: Erre egy L’attirail nevű csapatot kértem fel, amelyet Xavier Demerlac vezet. Pár éve találkoztam már vele, amikor A lány a hídonhoz kerestem zenét. Véletlenül a kezembe került az első albumuk, ami nagyon tetszett. Megismerkedtem velük és elmentem a koncertjeikre. Egyszer mondtam is neki, hogy ha majd úgy adódik, tőle fogok rendelni filmzenét. Úgy éreztem, hogy a Van barátodhoz ő lenne a tökéletes választás, mert soha nem menne el az érzelemkeltés könnyű irányába, és van a zenéjében, amiben néha rezesek szólnak, valami nagyon örömteli. De akármilyen túláradó, mindig érződik benne egy szomorú felhang. Vonzott ez a nem mindennapi keverék. És végül rettenetesen boldoggá tett az a bizonyos egyéni íze a zenének, ami nem a filmből következik, de tökéletesen beleillik.

Sokszor mondják, hogy egy film újjászületik a vágáskor. Igaz ez a Van barátodra is?

PL: Igaz, valóban átalakult a vágás során, méghozzá nem várt módon. Minden filmemben voltak olyan képek, amelyek evokatív erejükkel arra késztettek, hogy változtassak a szerkezeten. Itt viszont merőben szokatlan dolog történt. A forgatókönyv első változata szerint még 2 óra 5 percre lőttük be a film hosszát. Akkor azt mondtuk Jérôme Tonnerre-rel a producereknek, hogy meg akarjuk csinálni a filmezés előtti vágásokat. Ám ők azt kérték (ami nagy luxus, mert rengeteg pénzbe kerül), hogy forgassuk le a teljes verziót, aztán majd meglátjuk, melyik a legjobb. Én belementem, és mit kaptunk az első teljes vágás után? 2 óra 5 percet. Ekkor megvitattuk Joelle Hache vágóval, hogyan és miért fogunk vágni. Olyan volt, mintha legóznánk, nagyon élveztem.

Azt híresztelik, hogy hamarosan felhagy a rendezéssel. Ez a film sem változtatta meg az elhatározását?

PL: Nem azért jutottam erre az elhatározásra, mert ez vagy az a film csalódást okozott. És arról sincsen szó, hogy a Van barátod annyira lázba hozott, hogy meggondoltam magam. Nem ment el a kedvem a filmcsinálástól. Ugyanúgy szeretek rendezni, mint azelőtt. Csupán nem akarom megvárni, hogy elveszítsem a frissességem. Bizonyos értelemben úgy vagyok vele, mint Anna Galiena A fodrásznő férjében (Le mari de la coiffeuse), aki rájött, hogy az a csodás szerelem, ami a Jean Rochefort játszotta figurához fűzi, nem tarthat örökké, és inkább belevetette magát a csatornába, mintsem megvárja, hogy lezuhanjon a felhők közül. A Van barátod után már csak három nagyjátékfilmet akarok megrendezni, és pontosan tudom, hogy melyek lesznek azok. És többnek már nincs helye! Azzal, hogy nyilvánosan bejelentem, nem hírverést akarok csapni, hanem rászorítani magam, hogy álljam a szavam, és tényleg megtegyem.
Ám abban már nem fogom utánozni Anna Galienát, hogy én is a csatornába vetem magam…

Francois (Daniel Auteuil) sikeres és befutott műkereskedő Párizsban, akinek (majdnem) mindene megvan, hisz az üzlet jól megy, a barátnője szereti, a lakása lenyűgöző jólétet sugall. Amije pedig nincs meg, azt általában könnyedén megkapja.

De Francois-nak nincs legjobb barátja.

Ezt természetesen be nem vallaná barátai előtt, így belemegy egy olyan fogadásba, melynek értelmében a nemrég megkaparintott antik vázáról kellene lemondania, ha tíz napon belül nem mutatja be legjobb barátját…

François középkorú régiségkereskedő. Pazar lakása és remek élete van, de egy társasági vacsorán,

azoknak a körében, akiket a legközelebb érez magához, szembesülnie kell azzal, hogy valójában senki sem kedveli. Arrogánsnak, önzőnek, harsánynak tartják, és erősen kétlik, hogy akár csak egy barátja is lenne. Catherine, az üzlettársa fogadást ajánl: ha előáll a legjobb barátjával, megtarthatja azt a hatalmas görög vázát, amit aznap vásárolt a cég kontójára. Ellenkező esetben Catherine-é lesz a váza.

François elfogadja a kihívást és hiú reménnyel lapozgatva a noteszét egyre valószerűtlenebb személyekkel próbálja betöltetni a fontos szerepet. Párizsban járva-kelve újra meg újra beleszalad egy hetet-havat összehordó, nagy szívű taxisba, név szerint Brunóba. A sofőr buta fecsegése az idegeire megy a kiművelt François-nak, de irigyen lesi, hogy Bruno milyen jól elközlekedik  az emberekkel. Ráveszi, hogy tanítsa meg neki, hogyan kell barátkozni, és közben megismeri a „titkot”: kedvesség, mosoly és őszinteség. Egyszerűnek tűnik, de nem is olyan könnyű elsajátítani.

Lehet, hogy François problémájának a megoldása ott ül mellette a taxiban?

SZEREPOSZTÁS

Daniel Auteuil - François
Dany Boon - Bruno
Julie Gayet - Catherine
Julie Durand - Louise
Jacques Mathou - Bruno apja
Marie Pillet - Bruno anyja
Elizabeth Bourgine - Julia
Henri Garçin - Delamotte
Jacques Spiesser - Letellier

 
STÁBLISTA

Rendező - Patrice Leconte
Eredeti történet - Olivier Dazat
Forgatókönyv - Jérôme Tonnerre és Patrice Leconte
Dialógus - Jérôme Tonnerre
Zene - Xavier Demerliac
Operatőr - Jean-Marie Dreujou
Díszlettervező - Ivan Maussion
Jelmez - Annie Périer Bertaux
Vágó - Joëlle Hache
Hang - Paul Lainé
Hangvágó - Francis Wargnier
Keverés - Dominique Hennequin
Casting - Gérard Moulévrier
Fotós - Jean-Marie Leroy
Rendezőasszisztens - Hubert Engammare
Maszk - Joël Lavau
Fodrász - Laurent Bozzi
Gyártásvezető - Christine de Jekel
Producer - Olivier Delbosc és Marc Missonnier
Gyártók with Wild Bunch, Fidélité Films
TF1 Films Production, Lucky Red
Támogató Canal + Cinecinema
Nemzetközi forgalmazó Wild Bunch

Egy Moko nevű delfin mentett ki két partra vetett bálnát, Új-Zéland partjainál. Még az embereknek sem sikerült a mentőakció. Moko a két cet vészjelzésére érkezett a segítségükre.

Két ámbráscet vetődött partra Új-Zéland partjainál, akiken a segítségükre sietett emberek sem tudtak segíteni. A bálnát és borját másfél órán át akarták visszaterelni a tengerbe, azonban minden próbálkozásuk kudarcba fulladt.

Ekkor került elő Moko, a delfin, aki szempillantás alatt visszaterelte a két bálnát a vízbe. Moko-t már ismerik a helyiek, hiszen többször előfordult már az, hogy a delfin a fűrdőzökkel játszott.