Bellini

Eredeti cím: JUNO
Rendező: Jason Reitman
Forgatókönyv: Diablo Cody
Producer: Lianne Halfon, John Malkovich
Operatőr: Eric Steelberg
Vágó: Dana E. Glauberman
Zene: Matt Messina
Gyártó ország: Egyesült Államok/ Kanada/ Magyarország
Gyártási év: 2007
Nyelv: angol
Hossz: 92 perc
Főszereplők: Ellen Page, Michael Cera, Jennifer Garner, Jason Bateman
Forgalmazza: Best International
Mozipremier: 2008. március 13.

Juno (Ellen Page) az átlagos középnyugati gimnazisták életét éli, míg – kíváncsiságból vagy unalomból - el nem határozza, hogy lefekszik barátjával és iskolatársával, Paulie Bleeker-rel (Michael Cera). Ennek a kis „tréfának” az eredménye, hogy Juno teherbe esik.

A lány legjobb barátnőjével elhatározza, hogy nevelőszülőket keresnek a születendő gyereknek, és Mark (Jason Bateman) és Vanessa (Jennifer Garner) személyében meg is találják a megfelelő embereket. Ahogy a szülés időpontja közeledik, Juno egyre inkább anyának érzi magát, pedig még mindig ugyanaz a tini – csak talán egy kicsit több problémával.

“Nem intézhetnénk el a régi, jól bevált módon? Beteszem a gyereket egy kosárba és a sorsára hagyom. Tudod, mint Mózest a sás közt.”
JUNO

Kicsoda Juno MacGuff (Ellen Page)? Egy magabiztos, nagyszájú kamaszlány, aki lefegyverző lazasággal vitorlázik át azon az érzelmileg túlfűtött és zaklatott kilenc hónapon, ami a gyerekkorból a felnőttkorba vezet. Az éles eszű és kimondottan eredeti Juno nem úgy táncol, ahogy mások fütyülnek, hanem csakis a saját dallamára – amit legjobb, ha a Stooges játszik --, de a dacos kiállás mégiscsak egy helyét kereső kamaszlányt takar. Míg a lányok többsége Dancing Elkben a MySpace oldalát gyönyörűzi vagy vásárolgat a plazában, addig Juno, a széllelbélelt minnesotai tizenéves a maga útját járja. Aztán egy szokásosan unalmas délutánon Juno úgy dönt, hogy lefekszik a megejtően csendes Bleekerrel (Michael Cera). Az eredmény nemkívánt terhesség. Juno és a legjobb barátnője, Leah (Olivia Thirlby) kiterveli, hogyan találják meg a születendő gyermeknek a tökéletes szülőket. Végül Mark és Vanessa Loringot (Jason Bateman és Jennifer Garner) szemelik ki: a jómódú, kertvárosi, gyermektelen házaspár éppen örökbefogadásra készül. Szerencsére Juno számíthat az apja és a mostohaanyja (J. K. Simmons és Allison Janney) támogatására. Miután túlestek az első sokkon, hogy a lányuk már szexuális életet él az erre a szerepre teljesen alkalmatlannak tűnő Bleekerrel, a család összefog az ügy érdekében. Mac papa hajlandó részt venni a reménybeli nevelőszülők káderezésében, nehogy már két sültbolondot fogjanak ki, míg Bren mama érzelmi támogatást nyújt Junónak a fiatalkori terhességre előítéletesen reagáló környezettel vívott harcaiban. Ahogy közeledik a szülés kitűzött napja, úgy mutatkozik egyre több repedés Mark és Vanessa idilli házasságán. Közben az ősz télbe fordul, majd beköszönt a tavasz, és a Juno testében végbemenő fizikai változások híven tükrözik a személyiség érési folyamatát. Az már távolról sem tinédzsérkori lázadás, hanem igazi kurázsi, ahogy Juno fiatalos szertelenséggel, de tőle nem várt bölcsességgel megküzd a problémáival.
A Mandate Pictures/ Mr. Mudd produkciós cég JUNO című filmjét Jason Reitman (KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁGYÚJTOTT) rendezte Diablo Cody (Candy Girl) forgatókönyvéből és a Fox Searchlight Pictures forgalmazza. Mason Novick és a Mr. Mudd mint producerek mellé Lianne Halfon, John Malkovich és Russell Smith társult be. Joe Drake és Nathan Kahane (Mandate) volt az executive producer Daniel Dubieckivel, míg Reitman partnere, Jim Miller (Hard C.), aki a Mandate-hez vitte a projektet, társproducerként működött együtt a cég részéről delegált Kelli Konoppal és Brad Van Arragonnal.

MÉGIS, KI EZ A LÁNY?

A forgatókönyvíróból regényíróvá lett Diablo Cody képzeletének szülötte nemigen emlékeztet a korábbi felnőttéválási filmek vászonkamaszaira. Nagyszájú és vicces, bájos és magabiztos. Akár Leah barátnőjével osztja meg a szűzesség elvesztésének intim részleteit, akár a szüleinek jelenti be, hogy állapotos, Juno brutális őszinteséggel és éles nyelvével követel magának figyelmet. Diablót addig ösztökélték, hogy írja meg a forgatókönyvet, amíg be nem adta a derekát. Azzal kezdte, hogy áttekintette az újabb tinédzser filmeket, és rájött, hogy hiányzik innen egy nagy mellényű kislány. “Ültem odahaza, a minnesotai házamban, és azt gondoltam magamban: ilyen történettel még nem találkoztam -- fejtegeti Diablo. – A végignézett filmek többsége receptre készült.”
Juno történetének megírása saját kamaszlány korába vezette vissza Diablót: “Szinte magától alakult a dolog – idézi fel a sztori összerakását és a szereplők jellemének kidolgozását. – Olyan természetes volt, akár a lélegzés. Egyszerűen magamból vezettem le Junót.”
S hozzá még ott voltak mindazok a beszélgetések és helyzetek, amelyekkel saját kamaszkorában találkozott. A film sokat köszönhet azoknak az őszinte és vicces dialógusoknak, amelyek Juno és a barátai között zajlanak a szexről – részben Diablo inspirációjára. “Én meg a barátnőim pont olyanok voltunk, mint Juno és Leah. Folyton a szex volt a téma. Van egy jelenet, amelyben Leah arról mesél, hogyan szexelt a barátjával: ő volt fölül, mert így könnyebben éri el az orgazmust. A valóságban is volt egy ilyen vitánk 16 éves korunkban. Lehet, hogy egyeseket sokkolni fog, de elég valósághű a dolog.”
Félretéve a szexet, Junóban messze nem csak az az érdekes, hogy gyerekfejjel bekapja a legyet. A film tehetséges ifjú sztárja, Ellen Page szerint Juno nem szokvány tizenéves. “Ez egy fantasztikusan jól megírt szerep, amiből nem sok akad a halpiacon. Juno őszinte, eredeti és tökéletesen mentes a sztereotípiáktól, ami csodálatos lehetőség egy színésznőnek. Tényleg nincs más dolgom, mint hogy megtaláljam hozzá a kapcsolódási pontokat és igyekezzem hitelessé tenni a beszédmódját és a másokhoz való viszonyulását. Rájöttem, hogy ez úgy sikerülhet, ha megbízom azokban, akikkel együtt dolgozom, és félelem nélkül fejest ugrom a dologba.”

JUNO SZÜLETÉSE

JUNO történetéből soha nem lett volna film, ha az alkotók egész csapata nem dolgozik fáradhatatlanul, hogy a vászonra kerüljön. Mason Novick producer volt az első szem a láncban, aki az interneten szörfölve felfedezte Diablo Cody blogját. Azonnal megtetszett neki az írásmód humora, sajátos női hangja, kivételes őszintesége és mai tematikája. “Producerként rengeteg mindent olvasok, amit viccesnek szántak, de a legtöbb esetben inkább csak szánalmas -- magyarázza Novick. – Vagy hat hónapon át rendszeresen olvastam a blogját, és mindannyiszor megnevettetett. Végül felhívtam és lerohantam: Helló, én egy producer vagyok Los Angelesből, mindennap olvasom a blogját és mindig megnevettet. Nem gondolt még arra, hogy forgatókönyvet írjon? Azt felelte, hogy gondolt rá, de még soha nem próbálta.”
Viszont írt már egy könyvet “Candy Girl: A Year in the Life of an Unlikely Stripper” címmel. Megtárgyalták a dolgot, és Novick elküldte a “Candy Girl” kéziratát egy New York-i könyvügynöknek, aki gyorsan el is adta a Gotham Books kiadónak. “Azóta beszélgetünk arról, hogy Diablo filmre írja a CANDY GIRL-t – idézi fel Novick. – Rávettem, hogy írjon egy forgatókönyv mintát, hadd lássák a stúdiók, hogy mire képes. Pár hónap múlva felhívott azzal, hogy kész a minta forgatókönyv. És elküldte nekem a JUNO-t. Együltő helyemben végigolvastam, és paff lettem. A script, amiből most forgatunk, szinte azonos azzal, amit először olvastam, márpedig ez a legritkább esetben fordul elő. A sztori lényege és a szereplők mind a könyv lapjairól léptek elő.”
Jennifer Garner, aki a kétségbeesetten gyermekre vágyó Vanessa Loringot játssza, hasonlóan reagált a forgatókönyvre. “Diablo Cody hangja olyan tisztán hallatszik benne, hogy olvasás közben óhatatlanul a hatása alá kerülsz. Azonnal beleszerettem. Ahogy a NEVETSÉGES NAPOLEON-nak (NAPOLEAN DYNAMITE), ennek is saját világa, saját nyelve van, ami egyből beszippant. Cody egy egész világot teremtett. Nem annyira ostobát, de annál érzelmesebbet.”
Diablo Codyt tagadhatatlanul izgalomba hozta, hogy Reitman vászonra viszi a forgatókönyvét. “Nem számítottam rá – mondja --, ezért hihetetlenül feldobott, amikor megtudtam, hogy érdekli a dolog. A Köszönjük, hogy rágyújtott (THANK YOU FOR SMOKING) bizonyította, hogy mennyire tehetséges és biztos kezű rendező. Azzal a megnyugtató tudattal adhattam át a forgatókönyvet, hogy jó kezekbe kerül. Fogalmam sincs, mi tetszett neki a történetemben, de nagyon örülök, hogy így alakult.”
Novick úgy summázza a filmet, hogy tele van érzelmekkel és helyzetekkel, amelyek abszolút érvényesek és létezők a mai világban. “Diablo nagyon tudja, hogy beszélnek ma a srácok, vagy hogyan beszélnek róluk a felnőttek, és sikerült a saját világukkal együtt megragadnia a különböző figurákat. Azt hiszem, az ő hangjától lesz a JUNO olyan ifjúsági film, ami nem kezeli le a fiatalokat.”

A JUNO SZEREPOSZTÁSA: FORMÁBA ÖNTÉS

A szereposztás mindig is kritikus tényezője a forgatökönyvek sikeres vászonra vitelének. A JUNO esetében az volt a legnehezebb feladat, hogy megtalálják azt a színésznőt, akire ráillik a címszereplő szűk és bonyolult szabású ruhája. Méghozzá tökéletesen, mert a nézőknek nemcsak azt kell pontosan tudniuk, hogy ki is Juno, hanem szeretniük is kell – minden hibájával együtt. Reitman tudta, hogy Ellen Page – akit a Cukorfalatban (HARD CANDY) Patrick Wilson partnereként nyújtott elsőprő alakításáról ismerhet a független filmes közönség – a legjobb választás erre a nehéz szerepre. Annak ellenére – vagy épp azért --, mert őt nézve olyan könnyűnek tűnik az egész.
“Az ember mindig szeretne kiváló színészeket megnyerni, akiknek már az arca elmondja a sztorit. Ellen különösen az arcával képes hihetetlen, apró finomságokat művelni. Vagy 120 instrukciót adtam neki minden beállításhoz, és ő mindet tökéletesen megoldotta -- meséli Reitman. – Sok színésznek jó a mimikája, akik vagy a method acting követői, és kutatómunkával készülnek fel a szerepre, vagy természettől fogva elbűvölők – folytatja Reitman, összevetve Page-et Meryl Streeppel. – Ellen abban különbözik, hogy minden pillanatban tudja, mit tenne, mondana vagy érezne Juno, és úgy vált át, akár egy villanykapcsoló. Elképesztő volt figyelni.”
A színészkollégák egy emberként adnak igazat a rendezőnek. “Gyönyörű és kivételes színésznő -- dicséri Jennifer Garner. – Ahogy elkezdtünk próbálni, azt kérdeztem magamban: Ki vagy te, honnan jössz és hogy talált rád Jason? Elementáris hatása van. Nagy színésznő lesz belőle.”
Allison Janney egy másik meghatározó művésznőt emleget Page kapcsán. “Engem a fiatal Audrey Hepburnre emlékeztet. Van valami istenien nőies benne, miközben ezt az erőteljes, vibráló figurát játssza. Nem ismer félelmet. Nagyon jó benyomást tett rám, egyszerűen imádom. Remélem, fogunk még együtt dolgozni.”
Jason Bateman is igazat ad a filmeseknek, akik Ellen Page-nek adták a szerepet. “Ez a mozi azon áll vagy bukik, hogy mennyire izgalmas Juno alakja – mondja. – Szerencsére itt van Ellen Page, nincs más dolgunk, mit hátradőlni, figyelni és rábízni magunkat. Eszköztelen, született színésznő és nagyon, nagyon ott van... valamennyien ráhangolódtunk.”
Valószínűleg az is számított, hogy Page egyből beleszeretett Junóba, és a hatása alá került a figurának. “Piszkosul szerettem volna Juno bőrébe bújni, odavoltam érte – mondja Page egy Junótól kölcsönzött csípőmozdulattal. – Nagyon ütős a forgatókönyv… Hálás vagyok, hogy bevettek.”
Nem kevésbé boldog attól, ahogy a Cukorfalat óta felfelé ível a pályája. “Tényleg nagyon szerencsés vagyok az utóbbi időben. Annyira jó és változatos szerepeket kaptam, tavaly például ezt. Csodás. Elképesztő lehetőségek nyíltak meg előttem.”
Több mint valószínű, hogy Page pályája még sokféle esélyt tartogat.

JUNO, BLEEKER ÉS LEAH: A JÓBARÁTOK

Juno legjobb barátainak szerepére Reitman két feltörekvő tehetséget szemelt ki: Michael Cerát és Olivia Thirlbyt. Az általuk megformált karakterek tökéletesen kiegészítik Page üdítő és karizmatikus figuráját. Cera ragyogó mint Paulie Bleeker, Juno kisbabájának halk szavú apja, míg Thirlby biztosan hozza Juno legjobb barátnőjét, aki a forgatókönyv eleven eszű, csupa energia fiatal lány. “Övé a film néhány legjobb dumája -- mondja Thirlby - Annyira vicces, és nagyon örülök, hogy én játszhattam ezt a remek, jó humorú figurát.”
Bleeker szerepe egy gimnazista eljátszására adott lehetőséget Cerának, amiről az életben jórészt lemaradt. “Csak egy évet jártam középiskolába, a többit az interneten át végeztem” – árulja el a színész. De az első szerelem sutaságát hibátlanul sikerült megformálnia. “Bleeker rajong Junóért, aki mellett különbnek érezheti magát – mondja Cera. – Az nyilvánvaló, hogy túl sok neki ez az egész, és ahogy halad előre a terhesség, úgy szorong egyre jobban attól, hogy mi lesz velük. Igazából fellélegzik, amikor Juno kitalálja, hogy elajándékozza a babát. Onnantól már csak az érdekli, hogy megmaradjon a barátságuk, és reménykedik, hogy Juno járni fog vele.” Mindkét színész kiválóan jeleníti meg a kamasz szereplőket, ami nagyban hozzájárul a film hitelességéhez. Thirlby még hozzáteszi: “nagyon nehéz eljátszani egy hülye kamaszt.” Cera egyetért vele: “Így van, én mindig jobban szerettem, ha értelmes srácokat írnak a forgatókönyvbe, szerintem ez sokkal közelebb áll a valósághoz.”

JUNO FEJLŐDÉSREGÉNYE

Juno MacGuff személyiségfejlődése többféleképpen is értelmezhető. De minden akadály és erkölcsi dilemma ellenére a közönséget remélhetőleg lefegyverzi a belőle áradó báj és életszeretet, függetlenül attól, hogy miként vélekednek a fiatalkorúak terhességéről vagy a családról. Junót végül is a családjához fűződő kapcsolata és az önmaga megismerése során hozott döntései teszik felejthetetlen figurává.
Diablo Cody szerint a film heves vitákat gerjeszthet a fiatalkori terhességről tett állításaival. “Ez nagyon kényes téma. Nézheted úgy is a filmet, mint ami az életet és a születést ünnepli, de veheted úgy is, hogy egy felszabadult fiatal lányról szól, aki úgy dönt, hogy továbbra is szabadon akar választani. De felfogható egyfajta kicsavart szerelmei történetnek is, vagy elmélkedésnek a felnőtté válásról – mondja, hozzátéve, hogy a filmbeli történet és jellemfejlődés messze túlmutat a fiatalkori terhességen. – Számtalan kérdést vet fel a szerelemről, a szabadságról, a házasságról, végső soron arról, hogy mit kezdjünk az életünkkel.” Bár a nézők egy részében valóban felmerülhetnek ezek a kérdések, Allison Janney hangsúlyozza, hogy a film nem erőltet semmilyen üzenetet. “Egyáltalán nem akar politizálni. Ez csak egy történet, ami más lányokkal is megeshet, és az a lényeg, hogyan választ a hősnő -- mondja a színésznő. – A film nem foglal állást, és ez így van jól.”
Állást foglal vagy sem, a film főszereplője Juno útjának követését tartja a legizgalmasabbnak. “Hosszú és csapdákkal teli út áll előtte -- fogalmaz Page. – Van egyfajta elképzelése arról, hogy mit jelent felnőttnek lenni, és arrafelé próbál haladni. Azt hiszem, mindenki így van ezzel a serdülőkorban, amikor két világ határára érkezik az ember. És Junónak jól sikerül az átlépés.”

A SZEREPLŐKRŐL

Ellen Page (Juno) Halifaxban (Nova Scotia) született, és napjainkban az egyik legkeresettebb fiatal színésznő.
10 évesen indult a pályája egy díjnyertes tévéfilmben (Pit Pony), amivel egyből két elismerést sepert be: egyrészt a legjobb alakítás Gemini-díjára jelölték a gyermekműsorok kategóriájában, másrészt az ifjú művészek díjára, amelyet a legjobb gyerekszínésznek osztanak ki a televíziós drámasorozat műfajában. Következő szerepét a LOVE THAT BOY-ban kapta; ezt “Joanie” eljátszása követte a MARION BRIDGE-ben, ami a legjobb kanadai elsőfilm lett a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, míg Ellent a kiemelkedői női alakításért ACTRA Maritimes díjjal tüntették ki. Ezután egy televíziós kultsorozatban (Trailer Park Boys) tűnt fel. Legutóbb Lilith szerepét játszotta a ReGenesis első évadában; a TMN/Movie Central egyórás drámasorozatában nyújtott alakítását Gemini-díjjal honorálták. Egy másik tévéfilm (Mrs. Ashboro’s Cat, a Movie Network kábelhálózat gyártásában) szintén Geminit hozott neki az ifjúsági programok kategóriájában. 2003-ban főszerepet kapott kapott Alison Murray filmjében (MOUTH TO MOUTH), amelyet Európában forgattak és 2006-ban mutattak be Amerikában. Szintén 2003-ban dolgozott Daniel MacIvor filmjében (WILBY WONDERFUL ), amelynek a 2004-és Torontói Fesztiválon volt a premierje. 2004 nyarán jött a CUKORFALAT (HARD CANDY) főszerepe; a független filmet David Slade rendezte, és Ellen átütő alakítást nyújtott benne Patrick Wilson (Angels in America) oldalán. A 2005-ös Sundance fesztiváli bemutató után a CUKORFALAT-ot azonnal megvette a Lion’s Gate Films .
Ezután jött Kitty Pride szerepe az X-Men harmadik részében, amelyet 2005 őszén forgattak. Ezt azonnal követte Tracey figurája Bruce MacDonald 2006 elején leforgatott filmjében (THE TRACEY FRAGMENTS), majd egy újabb főszerep, ezúttal Catherine Keener partnereként (AN AMERICAN CRIME); a nagyhatású történetet Tommy O’Haver írta és rendezte. Egy kanadai klasszikusban (THE STONE ANGEL) is feltűnt, amelyet Kari Skogland adaptált a mozivászonra. A 2006-os évet egy újabb főszereppel zárta, Dennis Quaid, Sarah Jessica Parker és Thomas Haden Church oldalán (SMART PEOPLE). Új feladatai többek között: a JACK AND DIANE és a DEFENDOR. Noha tele van munkával, Ellen ugyanazokat a dolgokat űzi szabadidejében, mint a legtöbb fiatal: szeret focizni, kerékpározni, snowboardozni, futni és gitározni.

Jason Bateman (Mark Loring) már tizenévesen megalapozta színészi pályáját egy hosszan futó sorozatban (“Little House on the Prairie”), amelyet egy nagy sikerű családi vígjáték (“Silver Spoons”) főszerepe követett. Azóta gyerekszínészből jó nevű hivatásos lett, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint a legjobb alakítás 2004-es Golden Globe-díja, amit a vígjáték sorozat műfajban nyert el a Fox kritikai elismerést és Emmy-díjat aratott szériájájáért (Arrested Development), melyben Portia de Rossi és Jeffrey Tambor partnere volt. A történet egy üdítően diszfunkcionális család körül forog a kaliforniai Orange Countyban, amelynek tagjai egy kivétellel (Bateman) a családi ingatlanfejlesztő vállalkozásból próbálnak hasznot húzni, ki-ki a saját magánérdekét követve.
A JUNO mellett Bateman nemrég egy Közel-Keleten játszódó drámában (A KIRÁLYSÁG) kapott főszerepet Jennifer Garner oldalán, amelyet Peter Berg rendezett.
Ezt követően Zach Braff és Amanda Peet partnere volt (THE EX), majd egy epizódszerepben villogott a SZAKÍTS, HA BÍRSZ-ban, amelyben Jennifer Aniston és Vince Vaughn alakította a két főhőst. A 20th Century Fox filmjében – KIDOBÓS: SOK FLÚG DISZNÓT GYŐZ (DODGEBALL: A TRUE UNDERDOG STORY) Vaughn és Ben Stiller oldalán komédiázott. Szintén főszereplő volt a Warner Bros-féle STARSKY ÉS HUTCH-ban, Ben Stiller, Owen Wilson és Vince Vaughn kollégákkal. A Todd Phillips (SULIHULIGÁNOK) rendezte film a hetvenes évek kultikus zsarusorozatának alapján készült. 2002-ben Cameron Diaz, Christina Applegate és Selma Blair partnere volt egy romantikus komédiában (ÉDES KIS SEMMISÉG/THE SWEETEST THING) és igen jó kritikákat kapott “Roger” megformálásáért.
Ami a televíziót illeti, Bateman olyan meggyőző volt a helyes és körmönfont Derek Taylor szerepében (Silver Spoons), hogy egy új széria (It’s Your Move) már kifejezetten az ő népszerűségére épített. Ezután Valerie Harperrel játszott a sikeres Valerie/Valerie’s Family/The Hogan Family családi vígjáték sorozatban (1986-1991). További tévéfilmek:.Can You Feel Me Dancing (ebben a nővérével, Justine-nal szerepelt együtt), Simon, Chicago Sons, George and Leo, Love Stinks, Some of My Best Friends.
A mozivásznon 1987-ben debütált a TINIFARKAS-ban (TEEN WOLF TOO), amelynek az apja, Kent Bateman volt a producere. 2001-ben egy független játékfilmben szerepelt (SOL GOODE) Balthazar Getty és Jamie Kennedy partnereként.
Bateman jelenleg Los Angelesben él feleségével, Amanda Ankával.

Jennifer Garner (Vanessa Loring) a Golden Globe, a Screen Actor’s Guild és People’s Choice díjat is begyűjtötte már az Alias sorozatért. Az öt évad során négyszer jelölték Emmyre, négyszer Golden Globe-ra és kétszer a Screen Actors Guild díjára “Sydney Bristow” megszemélyesítéséért. A mozivásznon A KIRÁLYSÁG-ban láthattuk Jamie Foxx, Chris Cooper és Jason Bateman oldalán. A 2007-ben bemutatott film arról szól, hogy az USA kormánya különleges ügynököket küld egy közel-keleti amerikai érdekeltség elleni bombamerénylet kivizsgálására.
Ezután a Columbia gyártotta KETTŐT TALÁLHATSZ (CATCH AND RELEASE) “Gray” nevű szereplőjét játszotta, akinek meg kell birkóznia férje elvesztésével és a halála után kiderült titkokkal, hogy újrakezdhesse az életét. 2005-ben saját produkciós céget alapított régi személyi titkárával, Juliana Janesszel. A Vandalia Films Nyugat-Virginia állam eredeti nevére utal, ahonnét Jennifer származik. A céghez három projekt köthető: a BE WITH YOU a Warnerrel; a SABBATICAL a Disneyvel, a DEVIL IN THE JUNIOR LEAGUE Scott Stuberrel és Mary Parenttel közösen készül.
Garner filmjei között ott találjuk a Revolution Studios bombasikerét (HIRTELEN 30/13 GOING ON 30), a Twentieth Century Fox csúcsmoziját (A FENEGYEREK/DAREDEVIL) és ennek folytatását (ELEKTRA), a PEARL HARBOR-t, valamint egy Fox komédiát (HÉ, HAVER, HOL A KOCSIM?/ DUDE, WHERE’S MY CAR?) A következő mozikban tűnt fel még: MR. MAGOO, AGYAMENT HARRY, WASHINGTON SQUARE. A televízióban állandó szerepe van Jennifer Love Hewitt drámasorozatában (Time of Her Life) és a Bright/Kaufman/Krane-féle Significant Othersben, de rendszeresen feltűnik a Felicityben is. Vendégszerepelt a “Spin City” és az “Esküdt ellenségek” szériában, és tévéfilmekben (Rose Hill, Dead Man’s Walk, Zoya, Harvest Fire). Újabban Jennifer lett a Neutrogena márka arca a tévé- és sajtóhirdetésekben.
Civilben több jótékonysági szervezetnek végez önkéntes munkát. Szószólója az Elizabeth Glaser Pediatric AIDS Alapítványnak, de a mellrák ellenes és a női rákkutató szervezet munkáját is támogatja. Egy gyermekvédelmi alapíttványnak is kampányol, továbbá felkereste a Katrina hurrikán áldozatait.
Garner Houstonban született, Nyugat-Virginiában nevelkedett. Jelenleg Los Angelesben él a családjával.

Michael Cera (Bleeker) a kanadai Bramptonban (Ontario) született és nevelkedett. A Juno idején 19 éves színész kilenc évesen kezdett filmezni. Ő volt a kis Chuck Barris az EGY VESZEDELMES ELME VALLOMÁSAI-ban, amelyet George Clooney rendezett, újabban pedig George Michael Bluth az Emmy-díjas Arrested Development sorozatban. Szerepelt a SUPERBAD – AVAGY MIÉRT CIKI A SZEX?-ben, amely két elválaszthatatlan végzős középiskolásról szól, akik kénytelenek szembenézni az elszakadással. A CBS új csatornájának, az Innertube-nak egyik sorozatában producerként, rendezőként és szerzőként is dolgozik; a Clark and Michael széria Cera és legjobb barátja, Clark Duke szívügye.
Kanadai játékfilmek és tévéműsorok sokaságában szerepelt már, de az amerikai közönség is ismeri a Fox Family Channelen futó komédiasorozat (I Was a Sixth Grade Alien) és a The Grubbs széria állandó szereplőjeként. További filmjei: ULTIMATE G’s: ZAC’S FLYING DREAM; FREKVENCIA; A REJTŐZKÖDŐ (STEAL THIS MOVIE). Díjnyertes tévéfilmjei: My Louisiana Sky, Custody of the Heart, Familiar Stranger, Walter and Henry. Ő kölcsönözte a hangját két rajzfilmsorozatnak: Barátság vagy szerelem (Braceface, Alicia Silverstone-nal) és The Berenstain Bears.
Cera Los Angeles és Toronto között ingázik.

A STÁBRÓL

JASON REITMAN (rendező)
Jason Reitman elsőfilmje, a KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁGYÚJTOTT (2006) Christopher Buckley 2004-es sikerkönyvén alapult, amelyet Reitman alkalmazott vászonra. A világpremier 2005-ben volt a Torontói Filmfesztiválon; a Fox Searchlight még ott helyben megvette. Levetítették a 2006-os Sundance és SXSW Fesztiválon is, az író-rendezőt pedig Golden Globe-ra jelölték a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. A film sikerét látva Reitman és producertársa, Daniel Dubiecki Hard C néven új gyártócéget alapított, amely jelenleg is több projekten dolgozik, például a “The Ornate Anatomy of Living Things” forgatókönyvén.
Reitman 1977. október 19-én született Montreálban. Tizenegy napos korában “járt” először forgatáson (ANIMAL HOUSE) -- Ivan Reitman rendező fiaként. A gyerekkora jó részét forgatási helyszíneken töltötte, a világ legmulatságosabb emberi lényeinek társaságában. Epizódszerepeket is kapott apja filmjeiben (IKREK, SZELLEMIRTÓK II, OVIZSARU, DAVE, APÁK NAPJA). Tízévesen már rövidfilmet készített az apja házi videókamerájával. 13 évesen lett először egy stáb tagja mint az OVIZSARU produkciós asszisztense. 15 éves korában társadalmú célú hirdetést készített az AIDS-ről, amelyben a diáktársai szerepeltek; a film számos díjat nyert és a televízió is leadta. 1995-ben, a középiskola befejezése után angolt hallgatott a dél-karolinai egyetemen, ahol csatlakozott egy Commedus Interuptus elnevezésű színtársulathoz és egy reggeli rádióműsorban is működött házigazdaként.
Másodéves diákként egy kis asztali naptár céget gründolt, és annak a bevételéből fedezte az első rövidfilmje (OPERATION) költségeit. A veselopásról szóló komédiának az 1998-as Sundance Fesztiválon volt a premierje. 19 évesen ő volt a legfiatalabb résztvevő a Sundance történetében.
Ezt egy sor további rövidfilm követte: az 1999-es South by Southwesten bemutatott H@, az IN GOD WE TRUST (Sundance 2000, majd Toronto, Edinburgh, US Comedy Arts, New Directors/New Films at MoMA; a legjobb rövidfilm díja Los Angelesben, Aspenben, Austinban, Seattle-ben, Floridában, Athénban, a New York Comedy és a Bumbershoot Fesztiválon); a GULP (Sundance 2001), a CONSENT (Aspen 2004; díjak Aspenben és Seattle-ben). Reitman rövidfilmjeit több mint száz fesztiválon játszották világszerte.
2000 elején szerződést írt alá a Tate and Partners reklámcéggel. Öt év alatt, amíg reklámfilmeket rendezett a televíziónak, díjakat nyert a cannes-i reklámfilm mustrán, az Addyson és a nagy presztizsű One Show-n. Megbízói között ott találjuk a Heinekent, a Hondát, a Nintendót, a BMW-t, a Kyocerát, az Asicsot, az Amstelt, a Baskin Robbinst, a GM-et, a Burger Kinget és a Dennyst.
Hivatásos pályára lépve Reitman régi álma valósult meg, amikor tagja lett a Directors Guild of Americának; abban az időben ő volt a szervezet második legfiatalabb tagja.

DIABLO CODY (író)
Első munkája a JUNO forgatókönyve, amelyet úgy írt meg, hogy közben telefonszex operátorként és biztosítási ügyfélszolgálatosként dolgozott Minneapolisban. Soha nem járt a Harvardra.
Többek között az Entertainment Weekly, a Playboy, az Elle és a JANE jelentette meg az írásait, szerepelt a CNN-en, a FOX Morning Show-ban és David Letterman késő esti műsorában. 2004-ben kiadott egy hírhedt és kritikai sikert aratott memoárt ("Candy Girl: A Year in the Life of an Unlikely Stripper"). Újabban egy félórás sorozat (The United States of Tara) írójaként és társalkotójaként működött, amelyet Steven Spielberg gyártott a Showtime-nak. A pilot előkészületei már folyamatban vannak. Cody jelenleg a második könyvén dolgozik, továbbá különféle forgatókönyvekről sző titkos terveket.

JOHN MALKOVICH (producer)
Színész, rendező és producer, a film és a színház világának jelentős személyisége. Az úttörő chicagói Steppenwolf Theatre Company vezető művészeként nagy hatást gyakorolt az amerikai színjátszásra, a moziközönséget pedig közel húsz éve tartja lázban kiemelkedő alakításaival. 1998-ban beszállt Lianne Halfon és Russell Smith produkciós cégébe, a Mr. Muddba, amelynek első filmje a sikeres TÉTOVA TINÉDZSEREK (GHOST WORLD). Rendezői bemutatkozása 2003-ig váratott magára: A TÁNCOS A HÁZBAN főszerepét az Akadémiai Díjra jelölt Javier Bardem játszotta.
Malkovich ma az egyik legkeresettebb filmszínész, úgy Amerikában, mint a különféle nemzetközi produkciókban. Számos nagy nevű rendezővel dolgozott, és olyan filmeket tett emlékezetessé, mint Liliana Cavanitól a RIPLEY ÉS A MAFFIÓZÓK, Spike Jonze-tól A JOHN MALKOVICH MENET, Jane Campiontól az EGY HÖLGY ARCKÉPE, Wolfgang Petersentől a CÉLKERESZTBEN; Gary Sinise-től az EGEREK ÉS EMBEREK; Bernardo Bertoluccitól az OLTALMAZÓ ÉG; Stephen Frearstől a VESZEDELMES VISZONYOK; Steven Spielbergtől A NAP BIRODALMA; Paul Newmantől az ÜVEGFIGURÁK (THE GLASS MENAGERIE); Roland Joffétól a GYILKOS MEZŐK; Robert Bentontól a HELY A SZÍVEMBEN.
Kétszer jelölték a legjobb mellékszereplő Oscarjára: 1985-ben (HELY A SZÍVEMBEN) és 1994-ben (CÉLKERESZTBEN). Az előbbiért elnyerte az amerikai filmkritkusok és a National Board of Review legjobb mellékszereplőnek járó díját. 1999-ben a New York-i filmkritikusok köre tüntette ki ezzel a díjjal A JOHN MALKOVICH MENET-ért. Két Mr. Mudd produkcióban vállalt szerepet: a POKOLI KÉJ (THE LIBERTINE) Johnny Depp és Samantha Morton főszereplésével készült, az ÍZLÉSFICAM-ot (ART SCHOOL CONFIDENTIAL) Terry Zwigoff rendezte. Játszik a Robert Zemeckis rendezte BEOWULF-ban és a Coen-fivérek legújabb filmjében (BURN AFTER READING).
Malkovich régi tagja a chicagói Steppenwolf Theatre Companynek. Közvetlenül a diploma után csatlakozott a társulathoz, s 1976 és 1982 között több mint ötven előadásukban játszott, rendezett vagy díszleteket tervezett. A New York-i színpadon is a Steppenwolf társulatával debütált Sam Shepard True West című darabjában, amelyért Obie-díjat kapott. Nevezetes alakításai többek közt: Az ügynök halála; Slip of the Tongue; Sam Shepardtől a State of Shock; Lanford Wilsontól a Burn This in New York, London and Los Angeles. Számos darabot rendezett a Steppenwolfnál, köztük a híres Balm in Gileadot Chicagóban és az off-Broadwayn; Harold Pintertől A gondnokot Chicagóban és a Broadwayn; a Hysteriát és a Librát, amelyet Don DeLillo regényéből ültetett át színpadra.