
Ülhetnék itt és nekiállhatnék bármi okosat írni, de azt hiszem egyrészt a száraz tényekre senki sem kíváncsi, másrészt meg mindenki úgyis ismeri a The Hives-t.
Néhány éve egy amerikai jóbarátom pár hetet Budapesten töltött, beszélgettünk zenekarokról, és miközben a banda egyik MTV-s fellépését néztük a következőket mondta: „Én láttam őket egy-két éve (ez talán az ezredforduló tájára datálható) egy kis klubban New York közelében és senki sem volt kíváncsi rájuk. Voltunk kábé 60-an a koncerten, mire az énekes közölte, hogy semmi probléma, tudja, hogy hamarosan mindenki őket fogja imádni, és amikor legközelebb visszatérnek már világsztárok lesznek.“
Ez a sztori nagyon megmaradt bennem, és mindig eszembe jut, ha szóba kerül csapat; mert egyrészt ez bicskanyitogatóan nagyképűnek tűnik, de mégis igazuk lett, mégha a világsztárságot természetesen nem madonna-i léptekkel mérik számukra. És lehet is gyűlölni a zenekart, de aki egy másodpercig is fogékony a remekül megírt dalokra, dallamokra, azt magával ragadja a svéd őrült ötös, mint e sorok íróját is, aki hiába próbálta meg utálni őket, nem sikerült. Bár a Szigeten már kétszer felléptek itthon, első klubkoncertjük alkalmával gyere el, imádd őket és see the idiot walk!