Szabó Győző a világ számos pontján megfordult már. Heteket töltött többek között Ghanában, Albániában, Toszkánában, Egyiptomban, Thaiföldön, Berlinben.
„Nekem lételemem az utazás. Menni, látni, felfedezni. Megismerni más népek kultúráját, mindennapjait, nem csak turista szemszögből. Szeretek beépülni a hétköznapjaikba, már amennyire ezt megtehetem néhány hét alatt. Szeretek mindent kipróbálni; luxushoteltől a vályogházig. Miközben szenvedélyesen fedezem fel a világ különböző pontjait, legalább akkora élmény számomra a magyarországi kalandozás. Hazai útvonal tanácsadóm, Tatár Gyuri barátom, akinél jobban senki nem ismeri a hazai hoteleket.”
A színész, néhány nappal ezelőtt egy a baráti vacsora alkalmával felelőtlen kijelentést tett.
„Előadás után beültünk Gyurival egy jó kis baráti eszem-iszomra. Jó szokásunkhoz híven megint utazásról kezdtünk beszélgetni. Ezúttal főként én meséltem hongkongi kalandjaimról. Gyuri nevetve hallgatta, majd megkérdezte, hogy össze tudnám-e számolni, hogy összesen mennyi szállodában fordultam már meg. Elkezdtem összeadni, majd nagyjából a lista felénél feladtam a harcot. Nem tudom pontosan megmondani, de az biztos, hogy több számjegyű a vége” - emlékszik vissza Szabó Győző.
A következő mondat azonban nem maradt következmények nélkül.
„Győző a számolás hevében közölte, hogy pontos számot nem tud mondani, de ő már annyi szállodában megfordult, hogy akár be is állhatna recepciósnak. Sőt, még azt is hozzátette, hogy csak szóljak bátran, ha valahol helyettesítő kell, ő szívesen beugrik. Ekkor döntöttem el, hogy szaván fogom Győzőt, nincs kegyelem- mesélte a www.szallodacentrum.hu ügyvezetője.
„Mivel cégem alapvetően online szállásfoglalással foglakozik, napi kapcsolatban vagyok a legjobb hazai szállodákkal. Azonnal tárcsáztam Győző egyik kedvenc budapesti hoteljét, hogy segítsenek a kivitelezésben. Nem állítom, hogy nem lepődött meg a hotel igazgatója, de nevetve beleegyezett az egy napos recepciós cserébe.”
„Majd elájultam, amikor Gyuri felhívott és megkérdezte, hogy mikor tudnék munkába állni. Férfiember azonban nem hátrálhat meg”- szögezte le Szabó Győző.
„Néhány bárgyú kifogást azért gyorsan legyártottam. Megkérdeztem, hogy van-e készen megfelelő méretű ruha, belegyezetett-e a recepciós „kollega”. Gyuri kedvesen megnyugtatott, hogy ő mindenről gondoskodik, ne aggódjak. Nem volt menekvés, belegyeztem. Már csak azért rimánkodtam, hogy ne aznap érkezzen egy több száz fős delegáció.
Győzőnek reggel négyre kellett a szállodába érkeznie.
„Azt hittem, hogy már itt elvérzik a művész úr” –mesélte nevetve Tatár. „ Legnagyobb meglepetésemre azonban még néhány perccel korábban is érkezett, kaján vigyorral az arcán. Udvariasan megkérdezte, hogy hol öltözhet át, majd magabiztosan elvonult.”.
A színész azonban kicsit másként emlékszik a történtekre.
„Le sem feküdtem aznap éjjel, nehogy elaludjak. Gyakorlatilag félkómás állapotban érkeztem a szállodához, ahol rögtön az öltözőt keresetem. Bíztam benne, hogy ott találok egy csapot és a jéghideg víztől kicsit magamhoz térek. Titkon még reménykedtem, hogy nem lesz megfelelő ruha, de sajnos tökéletesen passzolt rám minden. Lesz, ami lesz arccal indultam a recepciós pult felé.”
„Eleinte azon gondolkodtam, hogy átöltözés után közlöm Győzővel, hogy már kiállta a próbát, mehet haza aludni. Ő azonban annyira elszánt fejjel érkezett a lobbyba, hogy rögtön meggondoltam magam”- mesélte nevetve az igazgató.
„Abban bíztam, hogy néhány óráig biztosan nem történik semmi, addigra talán én is felébredek. Tévedtem. Nem sokkal később egy tíztagú francia csoport érkezett. Ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy egyetlen szót sem beszéltek angolul. Nem volt más választásom, azonnal ki kellett találnom valamit. Mivel eredeti szakmám grafikus, úgy döntöttem lerajzolok mindent. Könnyeztek a nevetéstől és végül sikerült kiadnom a szobákat.”
„A csoport távozása után néhány nappal egy kedves levél érkezett a szálloda igazgatójához, amiben gratuláltak a „kissé” képzetlen, de jópofa recepcióshoz és remélik, hogy következő utazásuk alkalmával is ő lesz szolgálatban”- tette hozzá Tatár György.
Az igazi sokk azonban néhány órával később érte a színészt.
„Odajött a pulthoz egy kedves hölgy, aki kedvesen közölte, hogy ő az örömanya. Gratuláltam neki és megkérdeztem, hogy mikor és hol lesz az esküvő. Döbbenten közölte, hogy itt a szállodában és néhány óra múlva.”
„Azt hittem, hogy a művész úr a szálloda meglepetése az ifjú párnak”- tette hozzá. „Igen, így van”- válaszoltam automatikusan. „Innentől kezdve elindult a lavina. A hölgy boldogan szaladt tovább a hírrel, miközben Gyuri fetrengett a röhögéstől a lobby túloldalán. Szép lassan megérkezett az egész család és persze a násznép. Alig kétszáz ember… Egyik autogramot adtam a másik után, miközben próbáltam recepciós teendőimet is ellátni. Sajnos még soha nem játszottam szállodai alkalmazottat sem filmen, sem színpadon; így nem volt honnan meríteni. Szakadt rólam a víz, de természetesen minden újabb kérést, kérdést mosolyogva fogadtam. Teljes lázálomban éltem át a napot, úgy éreztem, minta hetek óta a tartana. Ráadásul a szálloda igazgatója minden lépésemet figyelte, nehogy tönkretegyem mindazt, amit ők évtizedek alatt felépítettek. Becsülettel végigdolgoztam a műszakomat, bár a végére már azt sem tudtam, hol vagyok. Mikor megérkezett a váltótársam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy minden tiszteletem a tiétek és mostantól háromszoros borravalót adok”.
„Győző tényleg meglepően jól helytállt, pedig valóban bedobtam őt a mélyvízbe. Abban biztos vagyok, hogy többet nem tesz ilyen felelőtlen kijelentést, bár mostantól kezdve papírja van arról, hogy recepciós. Igaz, csak a szallodacentrum.hu tiszteletbeli alkalmazottjaként”- összegezte Tatár György.
Fotó:
szallodacentrum.hu