„Nekem lételemem az utazás. Menni, látni, felfedezni. Megismerni más népek kultúráját, mindennapjait, nem csak turista szemszögből. Szeretek beépülni a hétköznapjaikba, már amennyire ezt megtehetem néhány hét alatt. Szeretek mindent kipróbálni; luxushoteltől a vályogházig. Miközben szenvedélyesen fedezem fel a világ különböző pontjait, legalább akkora élmény számomra a magyarországi kalandozás. Hazai útvonal tanácsadóm, Tatár Gyuri barátom, akinél jobban senki nem ismeri a hazai hoteleket.”
A színész, néhány nappal ezelőtt egy a baráti vacsora alkalmával felelőtlen kijelentést tett.
„Előadás után beültünk Gyurival egy jó kis baráti eszem-iszomra. Jó szokásunkhoz híven megint utazásról kezdtünk beszélgetni. Ezúttal főként én meséltem hongkongi kalandjaimról. Gyuri nevetve hallgatta, majd megkérdezte, hogy össze tudnám-e számolni, hogy összesen mennyi szállodában fordultam már meg. Elkezdtem összeadni, majd nagyjából a lista felénél feladtam a harcot. Nem tudom pontosan megmondani, de az biztos, hogy több számjegyű a vége” - emlékszik vissza Szabó Győző.
A következő mondat azonban nem maradt következmények nélkül.
„Győző a számolás hevében közölte, hogy pontos számot nem tud mondani, de ő már annyi szállodában megfordult, hogy akár be is állhatna recepciósnak. Sőt, még azt is hozzátette, hogy csak szóljak bátran, ha valahol helyettesítő kell, ő szívesen beugrik. Ekkor döntöttem el, hogy szaván fogom Győzőt, nincs kegyelem- mesélte a www.szallodacentrum.hu ügyvezetője.
„Mivel cégem alapvetően online szállásfoglalással foglakozik, napi kapcsolatban vagyok a legjobb hazai szállodákkal. Azonnal tárcsáztam Győző egyik kedvenc budapesti hoteljét, hogy segítsenek a kivitelezésben. Nem állítom, hogy nem lepődött meg a hotel igazgatója, de nevetve beleegyezett az egy napos recepciós cserébe.”
„Majd elájultam, amikor Gyuri felhívott és megkérdezte, hogy mikor tudnék munkába állni. Férfiember azonban nem hátrálhat meg”- szögezte le Szabó Győző.
„Néhány bárgyú kifogást azért gyorsan legyártottam. Megkérdeztem, hogy van-e készen megfelelő méretű ruha, belegyezetett-e a recepciós „kollega”. Gyuri kedvesen megnyugtatott, hogy ő mindenről gondoskodik, ne aggódjak. Nem volt menekvés, belegyeztem. Már csak azért rimánkodtam, hogy ne aznap érkezzen egy több száz fős delegáció.
Győzőnek reggel négyre kellett a szállodába érkeznie.
„Azt hittem, hogy már itt elvérzik a művész úr” –mesélte nevetve Tatár. „ Legnagyobb meglepetésemre azonban még néhány perccel korábban is érkezett, kaján vigyorral az arcán. Udvariasan megkérdezte, hogy hol öltözhet át, majd magabiztosan elvonult.”.
A színész azonban kicsit másként emlékszik a történtekre.
„Le sem feküdtem aznap éjjel, nehogy elaludjak. Gyakorlatilag félkómás állapotban érkeztem a szállodához, ahol rögtön az öltözőt keresetem. Bíztam benne, hogy ott találok egy csapot és a jéghideg víztől kicsit magamhoz térek. Titkon még reménykedtem, hogy nem lesz megfelelő ruha, de sajnos tökéletesen passzolt rám minden. Lesz, ami lesz arccal indultam a recepciós pult felé.”
„Eleinte azon gondolkodtam, hogy átöltözés után közlöm Győzővel, hogy már kiállta a próbát, mehet haza aludni. Ő azonban annyira elszánt fejjel érkezett a lobbyba, hogy rögtön meggondoltam magam”- mesélte nevetve az igazgató.
„Abban bíztam, hogy néhány óráig biztosan nem történik semmi, addigra talán én is felébredek. Tévedtem. Nem sokkal később egy tíztagú francia csoport érkezett. Ez volt a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy egyetlen szót sem beszéltek angolul. Nem volt más választásom, azonnal ki kellett találnom valamit. Mivel eredeti szakmám grafikus, úgy döntöttem lerajzolok mindent. Könnyeztek a nevetéstől és végül sikerült kiadnom a szobákat.”
„A csoport távozása után néhány nappal egy kedves levél érkezett a szálloda igazgatójához, amiben gratuláltak a „kissé” képzetlen, de jópofa recepcióshoz és remélik, hogy következő utazásuk alkalmával is ő lesz szolgálatban”- tette hozzá Tatár György.
Az igazi sokk azonban néhány órával később érte a színészt.
„Odajött a pulthoz egy kedves hölgy, aki kedvesen közölte, hogy ő az örömanya. Gratuláltam neki és megkérdeztem, hogy mikor és hol lesz az esküvő. Döbbenten közölte, hogy itt a szállodában és néhány óra múlva.”
„Azt hittem, hogy a művész úr a szálloda meglepetése az ifjú párnak”- tette hozzá. „Igen, így van”- válaszoltam automatikusan. „Innentől kezdve elindult a lavina. A hölgy boldogan szaladt tovább a hírrel, miközben Gyuri fetrengett a röhögéstől a lobby túloldalán. Szép lassan megérkezett az egész család és persze a násznép. Alig kétszáz ember… Egyik autogramot adtam a másik után, miközben próbáltam recepciós teendőimet is ellátni. Sajnos még soha nem játszottam szállodai alkalmazottat sem filmen, sem színpadon; így nem volt honnan meríteni. Szakadt rólam a víz, de természetesen minden újabb kérést, kérdést mosolyogva fogadtam. Teljes lázálomban éltem át a napot, úgy éreztem, minta hetek óta a tartana. Ráadásul a szálloda igazgatója minden lépésemet figyelte, nehogy tönkretegyem mindazt, amit ők évtizedek alatt felépítettek. Becsülettel végigdolgoztam a műszakomat, bár a végére már azt sem tudtam, hol vagyok. Mikor megérkezett a váltótársam, csak annyit tudtam neki mondani, hogy minden tiszteletem a tiétek és mostantól háromszoros borravalót adok”.
„Győző tényleg meglepően jól helytállt, pedig valóban bedobtam őt a mélyvízbe. Abban biztos vagyok, hogy többet nem tesz ilyen felelőtlen kijelentést, bár mostantól kezdve papírja van arról, hogy recepciós. Igaz, csak a szallodacentrum.hu tiszteletbeli alkalmazottjaként”- összegezte Tatár György.
Fotó: szallodacentrum.hu
