Zola átautózta Európát! A VIVA műsorvezetője kedvesével indult útnak, és egy hét alatt négy országban jártak. Zoláék különleges kalandokba keveredtek, gyorsulásban versenyeztek az autópályán, alkudtak egy francia cipőboltban, és végig velük volt Karcsi. Hogy kis is ő? Kiderül Zola rendhagyó útinaplójából!
Nemrég kaptam egy fekete sportautót, melyet októberben volt alkalmam végre „felavatni”. Közel 3000 km-t vezettem a 7 napos aktív pihenés alatt, amelyre eddig nem volt példa. Luxemburg városait, valamint a környező országokat jártuk be, így ellátogattunk Franciaországba, Németországba és természetesen Ausztriát is átautóztuk.”Tökéletes kaland, finom és érdekes ételekkel, szép őszi természettel, európai környezettel és kiránduló idővel. A hazai autópályákhoz képest a német és luxemburgi utakon kisebb mértékű a sebességkorlátozás, vagy nincs, így végre letesztelhettem a kis méregzsákot. Remekül teljesített, olyannyira, hogy az osztrák pályán még azt a bizonyos P-betűs német sportautót is meggyaláztam 200km/h-val. Be kell, hogy valljam, jó érzés volt, de osztrák barátunk nem sokáig bírta a vereséget, így pár perc múlva revanzsot vett. A sebességkorlátozás Luxemburgban még enyhébb, viszont ha elkapnak a rendőrök, akkor 250 euro alatt nehezen úszod meg. Szerencsére nem hagytam ott a gatyámat és a páromnak sem kellett mosogatnia a rendőrségen.
Útitársunk is akadt, Karcsi a GPS. Oda – és visszaúton is egyaránt jól teljesített, de az első úticélnál bevitt minket az „erdőbe”. Történt ugyanis, hogy az általam megadott várost utcának értelmezte és egy várossal tovább vitt minket, de két pofon után Karcsi összekapta magát. Jómagam sokszor beszélek magamban (hangosan), nem csodálkoznék, ha magányos útjaimon társalognék egy GPS-szel, de lehet hogy ez csak annak a jele, hogy öregszemJ.
A legviccesebb eset egy francia városban, Metzben esett meg. A belvárosi séta alatt betértünk egy cipőüzletbe, ahol kínai volt az eladó, olasz cipőt árult és angolul értettünk szót egymással. A mosoly csak akkor ívelt igazán az arcomon, amikor a két cipő kifizetésekor szerettünk volna kedvezményt, arra hivatkozva, hogy tavaly is már vásároltunk itt, most újra itt vagyunk. Természetesen megígértük, hogy jövőre is eljövünk újabb cipővásárlási szándékkal. Több perces győzködés után nem csak a két cipő után kaptunk árengedményt kis kínai barátnőnktől, de még egy ingyen talpbetéttel is gazdagodtunk, ami persze már csak hab volt a poéntortán.
Mivel luxemburgiul nem tudok, így többnyire angolul és németül beszéltem. Azonban voltak helyzetek, amikor elővettem francia nyelvtuásomat, mely egy hosszú mondatból áll, magyarul ennyit tesz: „Jó napot, sajnos nem beszélek franciául, elnézést, hogy az angolt használom. Ezzel a mondattal l persze elég kettős hatást váltottam ki a békakedvelőkből, hiszen megszólaltam a nyelvükön, azt magyarázva, hogy nem beszélem nyelvüket. A franciák persze egy könnyed mosollyal és persze elismerő kedvességgel nyugtázták…
