Szabó Győző betartotta ígéretét. A színész ugyanis megfogadta, hogy a Valami Amerika második részének forgatása után útra kel. Nemrégiben így nyilatkozott:
„Szokásomhoz híven tele vagyok tervekkel. Persze ezek rendszerint őrült tervek. Most éppen azt találtam ki, hogy a Yamahámmal elmegyek Egyiptomba. Aztán az egész ötletet elvetettem, mert Egyiptom kicsit messze van motorral, úgyhogy marad a repülő. Hurghadán szeretnék eltölteni egy hetet, ahol ki sem jövök majd a tengerből. Tavaly nyáron jártam már ott, az Anubis Travel szervezésben egy fantasztikus hetet töltöttem ott egy kis társasággal.”
A forgatás után Győző valóban útrakelt, de elsőként nem Egyiptomba, hanem Mallorcára utazott.
„A szigetre ugyan repülővel érkeztem, de ott azonnal motort béreltem. Én most egyYamaha XJR-1300-assal járok. Nagyon megörültem, amikor a kölcsönzőben megláttam egy FZ6-ost. Ez volt ugyanis az előző motorom, jól esett egy kis nosztalgiázás. Akkor még nem tudtam mi vár rám…”- mesélte Szabó Győző.
„Mallorca csodálatos hely; olyan szerpentineken még soha életemben nem jártam, mint ott. Egyik alkalommal majdnem beszorultam a motorral egy szurdokba. A falak egy-egy centire voltak tőlem. Ha többet ebédelek, már nem jutok át” –mesélte nevetve a színész.
Mallorca csodálatos hely, számos világhírű művész, sportoló vett már házat a szigeten. Bár Győzőnek kicsit meggyűlt a baja a hírességekkel.
„Valóban sok világsztár pihen Mallorcán; házat vett többek között Michael Douglas, Michael Schumacher. Hatalmas méretű, szigorú arcú biztonsági őrök védik őket. Egyik nap felfedeztem egy csodálatos kávézót, annak a teraszán üldögéltem. Az utazás előtt néhány nappal vettem egy új fényképezőgépet. Szorgalmasan kattintgattam a teraszon, amikor udvariasan, de nagyon határozottan megkért egy pincér, hogy legyek szíves vele menni. Nem értettem mit szeretne, gondoltam mutat valami helyi érdekességet.
Bent azonban egy nagydarab biztonsági őr várt, aki kérte, hogy töröljem ki a gépemből azokat a képeket, amiket ő mond. Értetlenkedésemet tiltakozásként értelmezték, amire még határozottabb lett az őr hangja. Kijelentette, hogy utálják a paparazzokat és nem szoktak velük kesztyűs kézzel bánni…
Kiderült, hogy pont azt a részt fotóztam, ahol a sztárok házai állnak, így biztosak voltak bene, hogy lesifotós vagyok. Mikor közöltem velük, hogy én egy magyar színész vagyok, az őr hitetlenkedve csóválta a fejét. Próbáltam őket meggyőzni, de nem sok sikerrel. Ekkor észrevettem a pulton egy laptopot. Megkértem a pincért, hogy keressen rám a neten. Az őr magabiztos arca egy pillanat alatt megváltozott. Nem győzött bocsánatot kérni, maga és cége nevében. Sűrű elnézések közepette adott egy névjegykártyát, ha szükségem lenne a szolgálataira, csak hívjam. Biztosítottam őt, hogy sem a szigeten, sem otthon nem járok testőrséggel. Végül megvendégeltek egy fantasztikus tapas-sal és koccintottunk is a nagy találkozásra. A képeket végül elfelejtette kitörölni, bár semmi nem látszik rajtuk” - nevetett a színész.
Győző kalandjai azonban itt még nem értek véget.
„Az Anubis Travel jóvoltából Mallorca után a kislányommal és a kedvesemmel még Egyiptomban is eltölthettem egy hetet. Hurghadán pihentünk, ami a búvárok mekkája. Én már tavaly letettem a búvár vizsgát, talán hamarosan átlépek haladó szintre. A kedvesem most merült először és annyira ügyes volt, hogy mégkérdezték nem akar-e viszgázni. Végül ő is átment; én pedig a friss viszgázók beavatási szertartását élveztem leginkább. Hagyomány, hogy az újoncnak tenger vizet kell innia a búvárszemüvegéből és búvár uszonnyal csapja fenékbe őt a hajón lévő összes öreg búvár. Mostmár ő is a haladó viszgára készül, bár azt nem tudom, hogy ott milyen a beavatási szertartás….
”Bár én úgy érzem már túlestem a tűzkeresztségen. Egyik merülésem kis híján végzetes lett. A mélységi merülés egyik kelléke a súly, amit a búvárruhára helyezünk. Miután felteszed a súlyokat, leeresztenek a hajóról, ami a merülés idejére elhagyja a helyszínt. Tíz kilót kellett volna magamra pakolnom, öt darab két kilós súly formájában. Nem tudtam, hogy egy kilós súly is van, én ebből tettem magamra öt darabot. A merülésnél vettem észre, hogy baj van, nem sűlyedek megfelelően. Ekkor hallotam meg a hajó motorjának hangját, ami éppen indulni készült. Halálra rémültem, hogy bedarál a motor. Tehetetlennek éreztem magam és nagyon féltem. Szerencsére a hajó profi legénysége észrevette, hogy valami baj van. Azonnal leállították a motort és kihúztak a vízből. Hát, kellett egy pár perc, hogy megnyugodjak….
Mindenki aggódott, hogy többet nem merek merülni. Fél óra elteltével már búvárkodni akartam. Alig várom, hogy visszatérjek Egyiptomba; a Vörös-tengernél nincs szebb vizi világ.”
Fotók: www.anubistravel.hu
