Nádori Lídia és Kun Fruzsina első könyvének bemutatójára gyűlt össze az igényes irodalmat kedvelő közönség a belvárosi Eckermann kávéházban. Nádori Lídia szövegeit rendkívüli képeivel Kun Fruzsina tette teljessé, s így állt össze kerek egésszé a „Sárkány a lépcsőházban” című 12 mesét tartalmazó könyv. Nádori Lídiát eddig, mint fordítót tartottuk számon, ám most eljött az idő, hogy a két gyermekes anyukát, mint írót is jegyezzük. Lídia első könyvéből Csákányi Eszter olvasta fel két kedvenc meséjét színházzá varázsolva a kávézót.
Jancsi egy átlagos kisgyerek, eltekintve attól, hogy szilveszterkor született. Úgy éli a mindennapjait, mint bármelyik másik óvodás: felfedezi a körülötte lévő világot, legyőzi félelmének tárgyát, a szobájában villanyoltás után megjelenő baglyot, sőt, még bátran útnak is indul, hogy megvívjon az utcában lakó félelmetes sárkánnyal, aki, mint kiderül, valójában papírból van.
Nádori Lídia legelső könyvében 12 mesén keresztül egy elvált szülők gyermekekeként nevelkedő kisfiú kalandjait követhetjük nyomon.
- Ha az ember sokat foglalkozik irodalommal, és vannak „saját gyártmányú” gyerekei, akik miatt napjában meséken töri a fejét, akkor egy idő után ezek óhatatlanul papírra kerülnek - mesélte az írónő, Nádori Lídia, s azt is megosztotta a jelenlévőkkel honnan származik a napjaink Budapestjén, egy már lebontott épületben játszódó "Sárkány a lépcsőházban" ötlete.
Három éve épp a Mikulást vártuk, s a kisebbik fiammal a bölcsődéből jöttünk ki, amikor a lépcsőházban megláttunk egy papír sárkányt. A fiam felkiáltott: sárkány a lépcsőházban! Erre azonnal megfogalmazódott bennem: Ez akár egy könyv címe is lehet. Már csak a könyvet kell hozzá megírni, mint megvarrni a gombhoz a kabátot.
A bemutató külön színfoltja Csákányi Eszter felolvasása volt, aki egyszemélyes színházzá varázsolta a helyszínül szolgáló kávéházat, amikor a mesekönyv két történetét is teljes átéléssel, hol kacagva, hol kiabálva, hol majdnem sírva olvasta fel.
- A koromnál fogva, és azért, mert nem neveltem gyereket, én a régi típusú mesékhez szoktam. S mivel nem olvastam kortársmesét sem, Lídia könyve egy újfajta világlátást mutatott. A meséken keresztül egy olyan mai magyar családot ismerhetünk meg, amely bármelyikünk családja lehetne, s a történetek jó része akármelyikünkkel megeshetne.
A Naphegy Kiadó első, magyar szerzőpárostól megjelenő gyermekkönyve egy kisfiú, Jancsi hétköznapjaiba nyújt bepillantás.
Jancsi meséi hűen tükrözik a gyermeki fantáziavilágot, melyben remekül megfér egymással a valóság és a képzelet. Mint minden kisgyermek, a négyéves Jancsi is sajátosan dolgozza fel a vele történteket. Végigkövethetjük, amint megérti ki-kicsoda a népes családjában, vagy hogy hogyan mutathatja ki ő is érzelmeit, a pofon-és puszibolt segítségével.
A mulatságos, ám elgondolkodtató történeteket remekül megérti egy óvodás, ám a szülőknek is könnyed kikapcsolódást jelentenek, mivel Nádori Lídia stílusa mindkét korosztályt magával ragadja. A gyermekeket azért, mert rengeteget megtudhatnak a körülöttük lévő világról, a szülőket, pedig azért, mert ezek a kis mesék visszaröpítik őket abba világba, amelyről már talán réges-régen megfeledkeztek.
A szerző másik nagy érdeme, hogy gyakran „nyitva hagyja” a történeteket, ezáltal kiváltva az önálló, aktív értelmező szerepet a kisgyermekekből, és ösztönözve a szülőket az olvasottak továbbgondolására, a gyermekkel közösen történő feldolgozására.
A meleg színeket használó és érzelmeket hűen kifejező illusztráció Kun Fruzsina érdeme, aki ezzel további lehetőséget nyújt a mesék megértéséhez.
A könyv elgondolkodtató történeteivel és gazdagon illusztrált oldalaival igazi különlegességnek számít a hazai gyermekkönyvek között. Stílusa és humora miatt hamar a gyermekek és a szülők kedvencévé válhat.
