Bár a 21. század hajnalán a népi babonák egy része eltűnőben van, még mindig akadnak olyanok, akik aggodalmaskodva tekintenek a naptárra, ha közeleg a péntek 13. A rossztól való félelem, a visszahúzódás, a balszerencsére kárhoztatás az Emo stílusjegyeivel mindenképpen összekapcsolható kategóriák. Vajon az Emo műfaj hazai képviselői kimerészkednek az utcára, vagy a szerencsétlenségektől tartva inkább bezárkóznak a szobájukba péntek 13-án? A „Fekete nap gyermekei” című dalt előadó felkapott tinicsapat tényleg baljósan gondolkodik a rejtélyes dátumról?
- Babonásnak nem mondanám magam, mégis valamiért misztikusnak tartom, ha a hónap 13. napja pont péntekre esik – gondolkozott el az énekes frontembere, Erik. – Talán ezért már-már hagyománynak számít a baráti körömben, hogy ez a nap mindig a horrorfilmek jegyében telik. A legbrutálisabb thrillereket, és horrorfilmeket összegyűjtjük a videotékában, s öten-hatan beülünk valamelyikünk jól besötétített szobájába. A hatás kedvéért néha még gyertyát is gyújtunk, bár azt bevallom, attól még én is félni szoktam. Egyébként a legviccesebb mindig az, ahogy a lányok reagálnak az ijesztő helyzetekre, a nagy sikítozásokon percekig szoktunk nevetni. Nem gondolom, hogy a péntek 13. jelentőségét túl kellene reagálni, egyszerűen legyünk aznap kicsit körültekintőbbek, mint általában, elvégre valamiért mégis csak feketelistára került ez a nap az évszázadok során.
Dávid, a zenekar gitárosa már egészen máshogy gondolkodik a napról, amikor a balszerencse minden sarkon ott les az emberre.
- Egyáltalán nem vagyok babonás. Sőt! A 13-as a szerencseszámom. Így engem nem fenyeget a veszély, hogy valaha is „triskaidekafóbiás” legyek. Ha jól tudom, így nevezik azokat, akik pánikszerűen félnek a 13-as számtól. Be kell vallanom, hogy én inkább kihívom magam ellen a sorsot, ugyanis péntek 13-ára többnyire mindig szervezek valami extrém programot. Indultam már a rettegett napon snowboardozni, de vitorláztam is, ugyan csak utasként péntek 13-án. Pedig a hajós emberek aztán tényleg babonások, alig tudtam rábeszélni őket, hogy elinduljunk. Aztán nekem lett igazam, csodás idő volt, s csak úgy szárnyaltunk a vízen. Mostanra is tartogatok egy kis meglepetést, de arról majd csak utólag számolok be. Talán mégis babonás vagyok egy kicsit? – nevet.
